Folia archeologica 9.
Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások
260 Mihalik Sándor óhajtja rábízni. 9 Február 27-én, vasárnap, Reiter kőmetsző Bakonybólbe érkezik s jelenti, hogy „már 6 db kő a porcellános részére készen áll". Számlája 36 Ft-ot tett ki. A következő nap a kőfaragó, az étterem őre és Gerlieze Pápára mennek a kövekért, azokat még aznap meg is hozzák. A továbbiak készítését az apát azonban ideiglenesen leállítja, mert Gerliczétől végre kézzelfogható eredményeket szeretne már látni. Figyelmezteti is „hogy több követ munkája láttatjáig ne készítsen. Vegyen ellenben vasat, miszerint legalább 2 köve legyen alkalmas az őrlésre". 1 0 Két éve kísérleteznek, folytatnak már gyártást Bakonybélen s ha értek is el eredményeket, az üzem mégis csak kisszerű, nem fejlődött olyan gyárrá, aminek az alapítója, a bakonybéli apát szerette volna. Jóformán a kísérleti műhely színvonalán van még mindig, mert Gerlieze — illetőleg Gerliczi, ahogy az apát számos feljegyzésében sokszor ilyképp örökíti meg — kutatásai, bármennyire is iparkodó, nem eredményesek. Szerteszét nyomoznak alkalmas kövér föld után, de nem sikerül megfelelőre rábukkanni. A technikai szükségletek is még nagyok. A felszerelések elégtelenek és kezdetlegesek. Úgy látszik, az apát „szűkmarkú" volt, a nagyvonalú áldozatkészség helyett örökké kalkulál és kis befektetésből is már hasznot kíván látni. Állandó takarékoskodása miatt Gerliczének különös leleményességgel kellett megoldania a gyakorlati feladatokat. A sok lehetőség közül mindig a legolcsóbbat kellett megvalósítania. Ilyen körülmények között végeredményben is a készítmények látták annak kárát, amelyeknek máza nem tökéletes, sőt egyenetlenül hol kisebb, máskor meg sok hiba mutatkozott rajtuk. Gerlieze a Hollóházán — s bizonyára még másutt is — szerzett gyakorlatával és tapasztalataival szélesebb keretű működést kíván, szabadabb kezet szeretne kapni, tágabb teret szeretett volna nyerni, de mindezekben bénította az, hogy nemcsak anyagiakban volt korlátozott, hanem az apát ezen felül rövid gyeplőre is fogta. Ennek következtében Gerlieze kénytelen volt egyelőre a helyzethez alkalmazkodni s beletörődni, hogy az anyagok őrléséhez szolgáló malom is kisebb méretekben valósuljon meg, mint ahogy azt tervbevették. 1853 április elején a biztosabb gazdasági alapozottság, a szélesebb körben folytatható gyártás és az állandó munka lehetőségeinek reményei csillantak meg. A tolnamegyei származású Orzovenszky Károlynak fürdőorvossá való kinevezésével kapcsolatban Balassa János, a pesti egyetem nagynevű tanára és a komáromi születésű Vagner „a füredi víz fogyasztást orvosi tekintetben Szélesebbre óhajtván kiterjeszteni", a balatonfüredi savanyú víznek egyszerre többezer kőkorsóra lett szüksége. A gyógyvízhez addig, még 1853 elején is, a kiürült külföldi, főleg seltervizes, vagy marienbadi palackokat használták fel. „De ezen eljárás, azonfelül, hogy bizonytalan, a fürdőintézet hitelét éppen nem emeli". 1852nyarán,amikora tihanyi apátság jószágkormányzója Bakonybélen az ottani apátnál tisztelgett, „porcellán forma készletet" látott ott. Nem feledkezett meg ezekről s háromnegyed évre rá, amikor felmerült az, hogy most már nagymennyiségű korsóra van szükségük, 1853. április 2-án levelet írt Bakonybélbe. Visszaemlékezik az ott látott készítményekre s érte9 Sárkány Miklós „Napló töredékek" füzetében az 1852. december hó 20, 21, 27-i és 1853. január 3-i bejegyzéseknél. A pannonhalmi főapátság könyvtárában. 1 0 Bakonybéli Apátsági Napló. 1853. február 28.
