Folia archeologica 9.
Mihalik Sándor : Bakonybéli kőedénygyártási próbálkozások
Bakonybéli kőedénygyártás 259 Megfogamzott tehát a terv, megszületett a szándék, hogy Bakonybélen is hozzanak létre tégla vetésnél és téglaégetésnél nagyobb igényű kerámiai gyárat, Bakonybélen is alakuljon használati tárgyak és díszítmények, dísztárgyak előállítására alkalmas kőedénygyár. Megvalósítását reményteljessé tette az a kedvező körülmény, hogy a bakonybéli apátság nagykiterjedésű erdői építkezési és edényégetéshez alkalmas fát előnyösen biztosítottak. Az apátság ezt a nagy vagyont amúgy sem tudja kellőleg használni, hasznosítani. Mint tüzelőt nem bírták értékesíteni. Emiatt rablógazdálkodással, sok érték pusztulásával csak deszka készítésre s szerszámfára használták. A terv valóra váltásának másik segítője volt, hogy ugyanazt a városlődi földet, — ezt az igen fontos és nélkülözhetetlen nyersanyagot, amelyet a pápai, a városlődi helyi gyár s maga Herend is használt s pénzért vásárolt — a földek birtokában levő Ranolder János veszprémi püspök díjtalanul bocsátotta Sárkány bakonybéli apát rendelkezésére, kőedény-készítés céljaira. 1851-től így a bakonybéli kőedénykészítés már nem is elérendő cél többé, hanem gyakorlattá vált valóság. Megindultak a próbák s minthogy az edények erőseknek bizonyultak, a hideg- és meleg víznek is ellenálltak, megkezdték gyártását. 7 Sikeresen, mert amikor 1852 nyarán a tihanyi bencés apátság jószágkormányzója járt Bakonybélen, olyan „porcellán forma készlet"-et lát, amely a bakonybéli apát kerámiai gyárában készült. 8 II Az Apátsági Napló 1852 decembervégi feljegyzéseiből értesülünk, hogy Gerlicze Rafael az a kerámikus, aki gyártási szakértőként fáradozik azon, hogy az edénygyártás Bakonybélen mihamarabb lábrakapjon és tartósan megvalósuljon. Kz, a biedermeier és a romantikus kor regényhőseinek nevére emlékeztető kerámikus szakképzettségét az Eperjes—Tokaji hegylánc Hollóháza községében működő kerámiai gyárban szerezte, éppen akkor, amikor ott működött és korszerűsítette a Károlyi grófok tulajdonát képező gyárat a gyártásra és az azokhoz szükséges nyersanyagok kutatására a magát Bécsben kiképzett Martiny Sámuel, a XIX. század közepének egyik legjobb képességű kerámiai szakértője. Az Észak-magyarországi kerámiai gócpontból került azután, egyelőre ismeretlen módon, de hihetőleg a vándorló magyar keramikusok által már amúgyis szélesre taposott és sűrűn járt útján a dunántúli nagy kerámia körzetbe. Végül is megtalálta a gyártási szakértőt kereső bakonybéli apáthoz az utat. Abban az időben, amikor ott az apátsági naplóban nevére reábukkanunk, a malom kérdése volt éppen a legaktuálisabb. 1852. december 20-án és 21-én a bakonybéli apát Gerlicze Rálaelt egy Bognár nevű egyénnel .Jutáson keresztül Pápára küldi, hogy négy nagyobb és négy kisebb malomkövet szerezzen. December 27-én újból tárgyal vele, 1853. január 3-án pedig Scharnbeck rézművessel is, akire a kőedény-gyártáshoz szükséges kézimalom elkészítését 7 Sárkány .Miklós feljegyzése Martiny Sámuel 1855. december lG-án kelt levelének a hátoldalán. A pannonhalmi főapátság levéltárában. 8 A tihanyi jószágkormányzó 1853. április 2-án kelt s a bakonybéli apáthoz intézett levelében. A pannonhalmi főapátság levéltárában. 17*
