Folia archeologica 9.

Fejős Imre : A magyar fényképezés kezdetei

A magyar fényképezés kezdetei 247 Heller József és Simonyi Antal között. Közülük Simonyi ekkor még a bécsi Akadémia növendéke volt, Hellerről csak 1846—47-ben szól az irodalom. A daguerreotipia ötvenéves fordulójakor megjelent két emlékezés ugyancsak téves adatokat közöl. Egyikük szerint „valami Mayer nevű" fotográfust illeti az elsőbbség, aki állítólag 1845 szeptemberében kezdett dolgozni a Király-utca egy tágas udvarában. A cikkíró ezt a fényképészt Mayer Györggyel próbálja azonosítani, aki csak 1856-ban kezdett fotografálni. A másik közlemény szerint „hiteles adatokkal szolgálhat" afelől, hogy Kawalkv volt az első, aki 1841, vagy 42-ben a Diana fürdő épületében kezdett dolgozni.

1

1 Látjuk majd, Kawalky egykorú adat szerint 1844-ben nyitott műtermet és a Diana fürdőbe jóval később költözött. Marastoni kezdeményezése tehát vitathataltan. Nemcsak hirdetéseiben mondotta magát első hazai daguerreotipistának, anélkül, hogy ellenkezést váltott volna ezzel ki, hanem így írt róla az egykorú sajtó is.

1

2 Marastoni fényképírói tevékenységéről az első hír 1841. június 26-án jelent meg. A Spiegel riportere látta képeit és elbámult ezek csodálat os hasonlatosságán, tisztaságán és jellegzetességén. Az egész művelet két percig tart, mégpedig nem napon, hanem árnyékban. .Júliusban a műtárlaton keltettek feltűnést felvételei, amelyek között festői ízléssel rendezett csoportképek is voltak. A Pesii Hírlap ezekről így ír : „Oly élethíven és meglepő pontossággal látjuk néhány ismerősünket e modorban a szó legteljesebb értelmében hajszálnyilag lemásolva, mikép eddig még a legművészibb ecsetnek sem sikerült.

13 A hajszálnyi pontos másolatot ezúttal nem szabad lekicsinylőleg értelmezni. A korabeli hazai műkritika csakúgy, mint a közönség az arcképeknél a hasonlatosságon kívül más festői értékekre nem ügyelt. Nagyobb gyakorlatot szerezve, Marastoni a feldunasori Nákó-házban (Gresham-palota) levő műtermében július közepére már 8—10 másodperc alatt készültek a felvételek, ami arra mutat, hogy az újabbkeletű bróm- vagy klór jód-vegyülettel dolgozott és Petzval-féle objektívet használt. Egy arckép ára montírozva 10 váltóforintba került, csoportfelvételnél minden további személy után 2 forintot számított. Pár hónappal később az arcképfelvételt 5 forintért végezte. (Berlinben az első daguerreotipiákért 2—3 Frigyes-aranyat is elkértek). Festőink szokása szerint Marastoni készülékével több utazást tett. 1841 őszén indult először körútra, a következő év tavaszán Pozsonyban csinált „fényes üzletet", majd nyáron az országgyűlés alkalmával Kolozsvárt kereste fel. Itt a Külmonostor-utcai Agost.on-házban dolgozott, csaknem száz felvételt készítve. Távozása előtt Apor Károly nemcsak megtanulta tőle a fényképezést, hanem minden eszközét is megvásárolta. Körútjai alatt Pesten a művész tanítványa dolgozott és képeit a Kilián könyvkereskedés kirakatában állította ki. Ez az első adatunk a fényképészet kapitalizálódásáról.

1

4 1

1 Lyka K., Magyar művészet 2. kiad. (Bp. é. n.) 493—494. ; Bernáth </., TtK 21 (1889) 348. ; Járttiay G., TtK 21 (1889) 513. ; Kreüsiheim Gy., i. m. 8. 1

2 Der Spiegel 1842. márc. 6. 148—149. 1

3 Uo. 1841. júni. 26. 408. ; júli. 3. 424. ; júli. 10. 191. ; PH 1841. júli. 3. 444. ; Péter K., Marastoni Jakab. (Bp. 1926). 1

4 Pesther Handlungszeitung 1841. okt. 30. 71. ; Der Spiegel 1842. ápr. 27. ; .Művészet 1911. 342.; Fényképészeti Lapok 1882. 234.; Der Spiegel 1842. aug. 3. 496. ; okt. 3. 637.