Folia archeologica 9.

Fejős Imre : A magyar fényképezés kezdetei

A magyar fényképezés kezdetei 245 az átültetésnek egy nyelvi érdekessége. Kinyomozták, hogy a nemzetközi fotográfia szó nyilvánosan 1839. március 14-én haggzott el a mai értelmében először. Nyelvünkön annak megfelelője — a fénykép kifejezés — pontosan egy héttel előbb látott nyomdafestéket. Janin tanulmányában kora egyik legnagyobb francia műkritikusa tett vallomást a fénykép művészi értékéről. „Soha a legnagyobb művészek rajza sem teremtett hasonlóbbat. Ha az egész csodálatraméltó, részletei ismét végtelenek. Gondoljuk meg, hogy maga a nap az, mely egészen új mesterség mindenható segédévé lőn. Itt a leggyengédebb, legfinomabb s teljesebb felfogásról van szó, mely után isten s emberek művei törekedhetnek. S e felfogás távol van attól is, hogy egyazon és mint hinnünk lehetne, hasonszőrű legyen... a természet minden változását csodálatosan kifejező. . . mintegy az égi nemtők lehellete alatt alakult képeken." Janin megszólaltatásával Vörösmarty és Toldy romantikus nemzedéke a fényképben a valóság és igazság megjelenítését, a természet diadalát ünnepelte. Franciaországban csakhamar az ellentétbe csapott át az új találmány csodálata. Ennek visszhangja is elérkezett hozzánk. A Pesti Műegylet első műtárlata (1840 június 8.) bemutatott három daguerreotipiát. Úgy lehet, ezeket Párizst járt magyarok hozták magukkal. A Honderű kiállítási kritikája az eseményről így ír : „Vessünk, mégpedig ne futópillantást, az egész Európa figyelmét magára vont három Daguerreotypere is és bámuljuk a találékony elme mellett azon mondhatatlan pontosságot, mellyel a nap minden camera obscura által fölvett tárgyat legkisebb, csak fegyverzett szemmel látható részeiben is, egész s fél árnyéklattal híven lerajzol."

4 Egy másik műbíráló, Neustadt Adolf viszont párhuzamot húzott a jellegtelen arc és tájképek és a daguerreotipiák között. „A művészet nem a természet majma ; nem higannyal bekent üveglap, amin minden úgy, ahogy van, visszatükröződik. x\ daguerreotypia akármennyire tökéletesedik még, mindörökre csak másológép marad." Sok tájképfestő azt hiszi, hogyha egy vidéket amúgy igazában „daguerreotyp-szerűen" lemásol, a legmagasabbat, a legtökéletesebbet alkotta

5. Festőinket a fényképszerűség vádjával illetni ekkor bizonyára időszerűtlen volt. Legtöbbjük a kiállításon láthatott először daguerreotipiát. A Prágából Bécsen át hozzánk jött Neustadt véleménye nem a hazai viszonyokból indult ki, azért nem is lehetett további következménye. írása a másológép elleni harc első hazai megnyilvánulása és csak ezért érdemes itt a feljegyzésre. Elvi szempontú és a magyar festészet nemzeti szellemű, gazdag kifejlődését szándékoló, kérlelhetetlen kritikát gyakorolt Henszlmann Imre is a fényképezés felett, mielőtt az nálunk meghonosodhatott volna.

6 Henszlmann esztétikája szerint a művészet ereje nem a természet másolásában rejlik, hanem az élet változásainak, a jellegzetesnek, az egyéninek és nemzetinek az egyes művészetek sajátos anyagához, technikájához mért harmonikus előadásában. Az életteljesség nevében nem tartotta teljesértékű 4 Nóvák D., Pesti Műkiállítás. Honművész 1840. juli. 2. 428—429. ä Pesther Tageblatt 1840. júli. 14. 664. 6 Henszlmann I., Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt. (Pest 1841).