Folia archeologica 9.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna textiljei

Az egri Rozália-kápolna textiljei 233 még kél cingulus, két pileolus, három bársony camaura. A férfiruhák szövete úgyszólván teljesen elporladt (6, 16, 17, 31, 32, 73, 74. sz. koporsó). Csupán két koporsóban maradt néhány kis szövetfoszlány. Viszont a női ruhák, kendők selyemszövete, a halotti ingecskék vékony, könnyű selyme, a pólyák, főkötők selyemcsipkéi aránylag jó állapotban maradtak meg. A gyapjúszövetek teljes pusztulásának oka a tetem feloszlásakor keletkező lúgos nedvek hatásában keresendő. A gyapjú lúgban oldható, míg a selyem sokkal ellenállóbb, a lúg nem támadja meg nagyobb mértékben. A feloszláskor azonban olyan bomlási terméknek is keletkeznie kell, ami a selymet némileg konzerválja, a gyapjú szövetre azonban nincs ilyen hatással. Ezért a koporsóból kikerült 150 éves selyemszövet jobb megtartású, mint a föld fölött megmaradt hasonló korú selymek : nem törik, nem foszlik olyan nagy mértékben. A koporsóból kikerült selymet még varrni is lehet, a „konzerválatlan" selyem túlnyomó része nem varrható, mert a tű nyomán törik. Megjegyzendő, hogy e törékenységnek részben a napfény hatása is az okozója. A koporsókban keletkező hatásoknak kitett selyem és az ilyen hatásoktól mentesen maradt selyem közötti különbséget jól megfigyelhettük a kriptából kikerült szemfedőkön és halotti ingecskéken. A szemfedők koporsóból kimaradt darabja hasonlíthatatlanul rosszabb állapotban maradt meg és sokkal törékenyebb, mint az a darab, ami a koporsóban volt. A gyermek koporsók födelét úgy szögezték le, hogy a halotti ingecske egyik sarka kimaradt. Ez a darabka meglehetősen elrongyolódott, szétmállott, míg az ing többi része jó állapotban maradt meg. Minden esetben megfigyelhető volt viszont az, hogy a halotti leplek és ingek koporsóból kimaradt darabjai eredeti színűket sokkal jobban megőrizték, kevésbé barnultak meg. Ásatások, sírleletek anyaga bizonyítja, hogy fémek, különösen réz és bronz közvetlen közelében a textilanyagok jobban megmaradnak. Őskori textil maradványok mindig ruhadíszek, szíjvégek, bronzeszközök mellett találhatók. Az újkori leleteknél is hasonló a helyzet. A szövet teljesen elpusztulhat, de a fémek közvetlen közelében valami kevés meg szokott maradni. A 48. sz. koporsóban talált fémszálas, paszománnyal gazdagon díszített mellény selymét a paszomány alatt nemcsak, hogy teljesen épen találtuk, de még az eredeti zöld színe is megmaradt, míg a mellénynek paszománnyal nem borított részein a selyem korhadásnak indult és sötétbarnára színeződött. így maradtak meg sújtásos magyar ruhák szövet töredékei, a dolmány, vagy mente elejéről, ahol a szövetet sűrűn borítja a fémszálas zsinórozás. A kriptából kikerült magyar ruha-zsinórzatok az 1786 évtől 1804-ig terjedő időből valók. Négy XVIII. század végi zsinórzat és paszománydísz franciás stílusú, rozettákkal, bojtokkal és pomponokkal gazdagon díszített, ahogy ezt ebben az időben Magyarországon általánosan viselték. (6, 16, 32, 74 sz. koporsó.) Az 1804-ből való zsinórozás (73. sz. koporsó) azonban már a XIX. század későbbi éveire jellemző vitézkötés formára készített. A leletek közül két női ruha maradt majdnem egészen ép állapotban. Ezek az 5. és 56. sz. koporsóból kerültek elő. Az előbbi magas derék vonalú, igen keskeny hátú, hosszú, szűk ujjú, bolerós szabású ruha. Viselőjét a koporsón ezüst szögekkel kivert évszám tanúsága szerint 1791-bcn temették el. Érdekes, hogy ez a ruhaforma tipikusan az 1800-as évek első két évtizedének