Folia archeologica 9.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna textiljei

234 V. Ember Mária a divatját mutatja, s így mintegy 15—20 évvel előzte meg azt az időt, amikor általánosan divatossá lett..

5 A másik ruha dátuma 1801. (56. sz. koporsó). Ebben az időben ez a ruha már kissé divatját múlta. Egyenes szabású bő szoknyája csípőn széles, dereka karcsú, bőven berakott derékfodorral. A ruhaderék elől hosszan lenyúlik a derékvonal alá. Különálló ékalakú előlapjával a XVIII. század vállfűzős ruháira emlékeztet. Szalaggal felhúzott háromnegyedes ujja és bő, elálló derékfodra éppen az 1790-es évekre jellemző. A 18. sz. koporsó lelete fekete selyem szoknya és kötény. A ruhaderék nem maradt meg, a szoknya és kötény sincs olyan ép állapotban, mint az előző két ruha, de így is tökéletesen mutatja formáját és szabását. A szoknya igen bő, sűrűn berakott, csípőn egy-egy körszelet alakú betéttel, ami azt bizonyítja, hogy még abroncsot viseltek alatta. Ez a szoknya tehát még a XVIII. századi panier-s rococo viselet egy késői példája. Amint már említettük, ez a ruha is 1780 és 1807 közötti évekből való, s így körülbelül 20 évvel későbbi, mint ahogyan ez a ruha-szabás divatos volt. A három ruha tulajdonképpen három kor divatját: a rococo-ét, a directoir-ét és az empire-ét képviseli. A három kor ruhatípusát 27 éves időszakon belül figyelhetjük meg, noha ezek kb. 50 év divatjába illeszthetők be. Ezek után elmondhatjuk, hogy az egri kriptalelet egyik legfőbb tanulsága az, hogy a ruha divatja és szabása nem határozza meg pontosan a készítésének idejét. Ebből következik, hogy nem datálhatunk mindig teljes bizonyossággal egy sírt, vagy leletanyagot az abban talált ruha stílusa, divatja szerint. Olyan ruhadarabok, amelyek kizárólag temetési célra készültek, csak ebben a kripta-leletben találhatók, mindeddig ismeretesek nem voltak. A kriptába temetett gyermekek kivétel nélkül halotti ingbe, vagy halotti pólyába voltak öltöztetve. Ruhának nevezhető öltözet egy sem volt közöttük. Bizonyosra vehető, hogy ez nem a takarékosság következménye, mert több tehetős szülő gyermeke volt ide temetve, másrészt a halotti ingek és pólyák selyemanyaga valószínűleg többe került, mint egy gyermek ruhácska. Szokás lehetett ez, amelynek kifejlődésében az elmúlt idők nagy gyermekhalandóságának jelentős szerepe lehetett. A halotti ing és pólya szokása azonban nem terjedt ki a főkötőre. Míg az ingek és pólyák szegetlen, septében összevarrott selyemdarabok voltak, addig a főkötők tartósabb anyagból készített, gondosan megvarrt, bélelt használatra alkalmas ruhadarabok. Halotti jelleget ezeknek a pólyákhoz és ingek elejéhez hasonlóan a gombostűvel rátűzött művirág dísz adta. Kifejezetten halotti ruhadarabot felnőtt koporsójában egyetlenegyet találtunk (60. sz.). Mintás selyemből készült mellény ez, amelynek készítési módja bizonyítja, hogy temetkezési célra készült. A mellénynek csak eleje лап, középen a gombok helyével, de gomblyukak nélkül, zseblapja van, de zsebnyílás nélkül. Magyarázatot nem találunk arra a körülményre, hogy miért öltöztették halotti mellénybe a zsinóros nadrághoz s miért nem adták rá a 5 Rövid felső ujj és éksoros szegélydísz szerepel a Journal des Dames et des Modes 1808. évfolyamának 44. számában a 44. sz. metszeten ábrázolt ruhán, valamint a 45. sz. metszeten is. Herhé, Costumes Francais (Paris 1862) c. müvében a 94. táblán ábrázol hasonló ruhát 1818-ból. Bochn, M., Die Monde 1790—1817. (München 1908) 58, 162 lapon találunk hasonló szabású ruhaábrázolást.