Folia archeologica 9.

László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről

154 László Gyula monostorokról, vagy éppenséggel görög nyelvű okleveléről.

2

6 Fennáll tehát a lehetősége annak, hogy a két csészét első királyunkhoz kapcsoljuk annál is inkább, mert amint láttuk a rovásírásos jegyek nemes kivitele is az ő korára vall. Felvetődött bennem az a gondolat is, hogy a szöveg Stefanosza a szavárdi-magyarok Stefanoszával azonos. Bár ezt a gondolatot el kellett vetnem éppen a két csésze hazai környezetben való készülése miatt, mégis ismertetem, mert egy másik irányban úgy látszik tartalmaz meggondolandó lehetőségeket. Hogyan vetődött fel ez a gondolat ? Thury József alapvető dolgozata

2

7 után Németh Gyula

2

8 és Györffy György

2

9 további munkái során egyre világosabban látjuk a magyarság tömbjéről 835 táján leszakadt és Délkaukázusba vándorolt szavárdi-magyarok sorsát. Az alapvető szöveget Bíborbanszületett Konstantin őrizte meg számunkra a birodalom kormányzásáról 951—52 táján írott művében. Itt többek között a következőket olvashatjuk :

3

0 „A türkök azon előbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett meg, azok a nyugati vidéken lakó, előbb említett türkök mostanáig küldenek ügynököket és meglátogatják őket és gyakran hoznak választ tőlük ezeknek". E „perzsiai" magyarokra egyébként krónikáink is utalnak.

3

1 Mármost e szavárdi-magyarok már a IX. században keresztények és 854-ből ismerjük egy Stefanosz nevű fejedelmüket, de rajta kívül is több keresztény nevű magyar fejedelmet ismerünk soraikból.

3

2 így vetődött fel bennem a kérdés, hogy vajon nem a követség járáskor került-e hozzánk ajándékba a nagyszentmiklósi kincs. Ezt mint a Stefanosz névhez fűződő elgondolást el kellett vetnem, maradt azonban egy része a gondolatnak amit röviden ismertetek. Láttuk, hogy a kincs keleti készletének természetes középpontja Bizánc és Irán határára, a Kaukázus környékére tehető s bizonyos jelek még erősítették a kaukázusi kapcsolatot. Ide közvetlenül kerülhetett a napéjegyenlőség nagy ünnepén szokásos ajándékozással pl. a 7. sz. korsó. Ismerjük azt is, hogy a Tiflisz közelében, a Kur folyó partján lakó keleti magyarok földje igen gazdag volt aranyban. Végezetül pedig egykorú történeti adatunk szól arról a jólértesült Konstantin tollából, hogy a Kaukázus e vidéke és hazánk közt követjárások folytak — legalább is a 950-es évek tájáig. Úgy vélem, hogy ennek ismeretében szinte követelőleg lép fel az a feltevés, hogy a kincs keleti készlete egy ilyen követjárás emlékét őrzi. Időrendben is jól illeszkednék ez a feltevés, mert láttuk, hogy a kincs Szent István kori darabjai, a keleti készlet korsóit s omphalos csészéit utánozzák. * 2

6 E kapcsolatok legutóbbi összefoglalása : Moravcsik Gy., Görögnyelvű monostorok Szent István korában. SzIE. I. 389—422 és Luttor F., Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával, Velencével, Jeruzsálemmel és Bizánccal. Uo. 442—446. 2

7 Thury J., Sz 31(1897) 317, 327, 391—403. 2

8 Németh Gy., A honfoglaló magyarság kialakulása (Bp. 1940) 316—322. 2

9 Györffy Gy., Krónikáink és a magyar őstörténet (Bp. 1948) 81—. 3

0 Moravcsik Gy., Biborbanszületett Konstantin a birodalom kormányzása (Bp. 1950) 38. fejezet, 171—173. 3

1 Thury J., i. h. 399—. 3

2 Vö. Marquart, ./., Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge (Leipzig 1903) 38, 497.