Folia archeologica 9.

L. Kovrig Ilona: Kora-avarkori sírok Törökbálintról

î124 L. Kovrig Ilona zása kapcsán a griff alakra vezeti vissza e rajzok egy részét.2 László Gyula és Rybakov egyidőben mutattak rá ezeknek az ábrázolásoknak tamga értelmére,

23 amely feltevésnek — az ábrázolások egy részét illetően — nagy valószínűsége is van. Mégis, ha a magyarországi hasonló ábrázolásokat, közöttük például a fentebb említett kiskőrösi 9. sír. szíj végeit

2

4 vizsgáljuk, ahol az ábrázolásoknak egy övön négyféle, sőt, tekintve a töredékeket esetleg többféle változata is van — László feltevése szerint ennek a magyarázata az, hogy a 9. sír halottja alá a sajátján kívül még három nemzetség tartozott — önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy miért nem találjuk meg ugyanannak a temetőnek más sírjában vagy a szomszédos temetők egyikében (Kiskőrös környéke igazán gazdag az avar temetőkben) a 9. sírból ismert tamgák valamelyikét. Még ha azt tételezik is fel, hogy a nemzetségjelet csak a nemzetségfő viselhette az övén — amit nem hiszek — akkor is több nemzetségről, több generációról van szó ezekben a temetőkben és a nemzetségi tamga a későbbi generáció nemzetségfőjénél továbbépítve megint meg kell, hogy jelenjék. Rybakov abból kiindulva, hogy egy övvereten kétféle jelet is lát azt feltételezi, hogy az övtulajdonos apai é"s anyai nemzetsége tamgájával jelölhette meg övét. A László által közölt rajzokon

2

5 feltűnik az aszimmetrikus kompozíciók hiánya ; minden ábránál meg lehet húzni egy hosszanti középtengelyt, melynek két oldalán teljesen egyforma a rajz. A tamga értelmű ábrákon, pl. a szarmata tamgákon melyeket László ugyanott Minns után leközöl

2

6 sokszor látni aszimmetrikus jelet, hiszen az aszimmetria bizonyos esetekben éppen a tamga értelméből természetszerűen következik. Igen szép példáját látjuk ennek a keresi aranymaszkos királynő sírjának kantárveretein.

2

7 Az elmondottak alapján vetődik fel az a kérdés, hogy az idézett jeleknek volt e még szorosan vett tamga értelme, vagy csak annak emlékeképpen a díszítésekben éltek tovább és így alkalmasak-e ezek a jelek arra, hogy belőlük az avarkori társadalom tagozódására támaszpontokat nyerjünk. Ugyanez a kérdés az egész „martinovka" kör díszítőrajzaival szemben is fennáll. Igen nagy jelentőségű László és Rybakov felismerése, mert a kutatók figyelmét új szempontokra irányította. Ebben a kérdésben azonban még igen sok a tenni való, többek között az itáliai longobard temetőkben előkerült hasonló jelenségek vizsgálata, a pont-vonal díszítésmód mintáinak értékelése és a szóbanlévő emlékcsoporttal való kapcsolatának felderítése. A helyzet az, hogy az itáliai longobard temetőkben jóformán többféle „tamgaszerű" díszítést láthatunk,

2

8 mint a magyarországi kora-avarkori emlékanyagban. J. Werner mind a martinovkai, mind a longobard temetők mind a magyarországi 2

2 Ua., Ungarn 1941. 215.; Va., Régészeti tanulmányok... 31—33. 2

3 Рыбаков, Б. А., Древние русы .КС 17 (1953) 96—97. —- László Oy., Études. . . 158—175.; Fettich véleményének az állatrajzok tekintetében a tamga értelmezés nem mond ellent. 2

4 Horváth T., i. m. XXVI. t. ; László Oy., Études. . . 48 kép. 2

5 László Gy., Études... 49, 52—56 kép. 2

6 Uo. 50. kép. 2

7 Rostovtzeff, M., Une trouvaille de l'époque gréco-sarmate de Kerteli. Mon Piot 26 (1923) 13—14. kép. 2

8 Mengarelli, O., La Necropoli barbárica di Castel Trosino presso Ascoli Piceno. Mon. Ant. dei Lincei, 12 (1902) 194—342.; Pasqui, A.

—Paribeni, E., La Necropoli barbarica di Nocera Umbra. Mon. Ant. dei Lincei, 25 (1918); Äberg, Л

7., Die Goten und Longobarden in Italien. (Uppsala 1923) 119—128.