Folia archeologica 8.

Kőszegi Frigyes: A piliscsabai koravaskori temető

A piliscsabai koravaskori temető 59 sokról, nemcsak azt jelzi, hogy nem tudjuk területileg viszonyba hozni az ilyen jellegű sírokat a podoli sírokkal, hanem gyakran sírok szerint nem választható szét egyes lelőhelyek keramikája. Ennek ellenére pl. Tökölön sikerült kimutatni néhány tiszta velatitzi formával jellemzett sírt. Különösen egy kihajló peremű, kanellurázott, talpon álló tálforma enged a velatitzi kultúra jelenlétére gondolni.

62 Hasonló jelenségek mutathatók ki a szentendrei temetőben is, ahol az említett tálforma mellett az erősen a perem fölé húzott fülű kis poharak utalnak a velatitzi kultúra jelenlétének lehetőségére.

6

3 Tiszta velatitzi formát mutat néhány sashalmi edény, amelyek között a talpas tál mellett a kihajló peremű, hengeres nyakú urnatípus jelzi ezt a kultúrát.

6

4 Tehát a fentiek alapján valószínűnek tartható, hogy nálunk is kell számolni a velatitzi kultúra jelenlétével, miként erre Patek Erzsébet is célzott cikkében.

65 Egyelőre az a kérdés tisztázatlan, hogy milyen mértékben van jelen nálunk ez a kultúra. Néhány nagyobb temetőnkben jelentkezése alárendelt jelentőségű a podoli kultúra mellett, más lelőhelyeken is csak kisebb mértékben mutatkozik. Mindenesetre fontos tényként kell elkönyvelnünk, hogy majdnem minden podoli kultúrás temetőnkben kisebb-nagyobb mértékben képviselve vannak velatitzi típusok. Ezek alapján könnyen lehetséges, hogy miként Ausztriában és Dél-Morvaországban, úgy nálunk is szorosabb, genetikus összefüggése van a kultúrának a helyi velatitzi elemekkel, mint a szomszédos területek ilyen jellegű anyagával. Valószínűnek látszik, hogy a kultúra elterjedési területén egy általános fejlődéssel kell számolnunk, amely már a tárgyalt időszakaszunk előtt megindult. Elsősorban ezzel az általános fejlődéssel kell magyaráznunk az egymástól elég távol eső területek azonos formáit. Természetesen jelentős tényező kellett, hogy legyen a különböző csoportok mozgása, amely eljuttatta a kultúrának fiatalabb elemeit a kérdéses terület peremvidékére, így pl. Szlavóniába, Dályra. Ezzel az általános mozgással magyarázható, hogy a lokális változatok mellett jelentős mértékben helyet foglalnak olyan formák, amelyek a szomszédos terület hasonló formáival majdnem teljes azonosságot mutatnak. A podoli-váli kultúra zömében a Duna középső folyása mentén terjedt el, ez felveti a Dunának mint fontos közlekedési útnak a jelentőségét a kultúra számára. Úgy látszik, hogy a kultúra igen lassú mozgással terjeszkedik a folyó mentén dél felé. Másrészt északi irányban, Dél-Morvaország területén felfelé húzódik ez a népesség. Egyelőre nem látszik világosan, hogy milyen időben indulhatott meg ez, éppen a helyi fejlődés erősen domináló tényezője következtében. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy már a podolinak nevezett kultúra kialakulása idején, sőt előtte számolhatunk már ilyen jelenségekkel. Összefoglalva: a Piliscsabán előkerült temető kerámiaanyaga alapján a podoli-váli kultúrába sorolható. Ez a H. B. periódusra jellemző kultúra főleg a Duna alsó-ausztriai és magyarországi, illetőleg szlovák szakaszán, továbbá Dél-Morvaország területén otthonos, de a Duna mentén lehúzódik egészen Szlavónia területére, továbbá bizonyos jelenségek a Dunától keletre való előfordulására engednek következtetni. 6

2 A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. 6

3 Tompa F., i. m. XVI. t. 2, 4, XVII. t. 8. 6

4 Uo. XX. t. 1-4. 6

5 Patek, E., i. h. 173.