Folia archeologica 8.

Kőszegi Frigyes: A piliscsabai koravaskori temető

A piliscsabai koravaskori temető 53 is. Pittioni veti fel a kérdést a stillfriedi csoporttal kapcsolatban, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a sírok esetleg meg lehettek jelölve, s erre utalna néhány halmos sír.

1

2 A váli kultúrát közvetlenül megelőző velatitzi kultúra köréből, a burgenlandi Illmitzből ismeretes egy valószínűleg hasonló célokat szolgáló vésett díszű kő.

1

3 Ezek alapján mi is felvethetünk egy ilyen lehetőséget az 5. és 7. sírokkal kapcsolatban, amely sírok közelében voltak a már említett nagy kődarabok, amely kövek odakerülésénél a véletlen eshetősége kisebb arányban jöhet számításba, mint a szándékosságé. A kultúra keramikájának formakincsét, illetőleg típusait a Podoliból ismeretes temető anyaga alapján Cervinka állította össze, amely alapjában véve megfelel a kultúrához kapcsolható többi csoport kerámiájának, természetesen a lokális jellegeket és az időrend kérdését figyelembe véve.

1

4 Schránil fő formájának egy testes urnát tart, amelynél a nyak a hassal összefolyik. Határuknál árkolt díszítés van. Előfordul egy kisebb forma, amelynél a has vertikálisan körbeárkolt. Füle a felső részén helyezkedik el, amely egy vagy két hegyes toldalékban végződik. Ezek mellett durva falú, nyúlt formájú kétfüles edény, behúzott peremű tálak, sokszor a perem turbántekercses díszítéssel jellemzik szerinte a típust.

1

5 Említ még perem fölé hajló fülű, kisebb edényeket, és hogy az edény felülete általában grafitozott. Ez a sajátosság elsősorban a délmorva területekre vonatkozik, más területeken természetesen egyéb lokális formák is figyelembe veendők. Az említett urnaforma mellett említhető egy másik, igen fontos urnaforma, amelynél általában a gömbhas, a cilindrikus vagy csonkakúp alakú nyak és a vállon egymással szemben általában két fül jelentkezik. Piliscsabán főleg ez az utóbbi urnatípus ismeretes különböző változataiban. Előfordul ez rendesen gömbhassal, cilindrikus nyakkal, a nyakat és hasat összekötő két szemközt levő füllel, továbbá befelé ívelődő nyakkal, kissé kifelé hajló szájperemmel, a vállon vízszintesen árkolásos díszítéssel. Ugyanez a forma egészen nyomott gömbhassal jelentkezik. A Schránil által közölt második urnatípusra emlékeztet egy egyfülű csupor, de hiányzik róla az árkolt díszítés, s a füléről az említett hegyes toldalék. A kidtúra egyik alapformájával találkozunk a temetőben a kissé a fül felett felmagasodó peremű bögrében. Hasonlóképpen jellegzetesnek mondható a turbántekercses peremű tál a perem alatt levő füllel. Jelentkezik néhány bögreforma is ; egy rövid kúpos nyakú, függőleges irányban árkolt díszű példány, egy talpas bögre kúpos nyakkal, árkolt díszű hassal. Érdekesnek mondható az a tál, amelynek analógiáit egyelőre csupán a hazai területről ismerjük. A turbántekercses díszű tál mellett egykét esetben találkozunk a temetőben a belül síkozott peremű tállal. Ez az utóbbi már nem mondható a kidtúra jellegzetes sajátjának, korban inkább visszafelé mutat. A Schránil által jellemzőnek mondott hosszúkás, két fülű, durva falú fazék ugyancsak jelen van a temetőben. Csupán egyetlen jellegzetes urnaforma hiányzik Piliscsabáról, amely a kultúra talán legjellemzőbb edénye, az a nyomott gömbhasú típus, amelynél a fülön felfelé nyúló toldalék van. Ez az edény rendkívül gyakori a délmorva lelőhelyeken, de ismeretes nálunk 1

2 Pittioni, R., i. m. 494 — 496. 1

3 Uo. 411, 284. kép. 1

4 Öervinka, I. L., i. h. 144, 1. kép. 1

5 Schránil, J., Die Vorgeschichte Böhmens und Mährens. (Berlin —Leipzig 1928) 202.