Folia archeologica 8.

Kőszegi Frigyes: A piliscsabai koravaskori temető

52 Kőszegi Frigyes Ausztriából alig ismernek ilyen kőrakásos sírokat. Pittioni szerint az egyszerűség jellemzi az ottani ilyen korú sírokat. Kőlapokkal csak kivételes esetekben védelmeznek egyes sírokat.

7 A Wien-Grossenzerdorfból előkerült temető sírjainak felületét nem lehetett felismerni, csupán a humusz eltávolítása után kavics és cserépdarabok jelentkezése tette felismerhetővé helyeiket. A sírok között három típust lehetett elkülöníteni ; a temető déli részén egyes edényeket ástak el csak a humuszban, ezek képviselik az első formát, a másodiknál a sír a sóderbe mélyen teknőszerűen volt beásva, benne a hamvakat tartalmazó urnával és a sűrűn egymás mellé rakott edénymellékletekkel. A harmadiknál a teknőt kör alakú, 20 cm széles árokkal vették körül. A sír nem a közepükön volt elhelyezve. Ezek a sírok valószínűleg halommal voltak lefedve.

8 St. Georgenből, Eisenstadt mellől előkerült gazdag mellékletű sír 35 cm mélységben feküdt csupán.

9 Muzláról (Muzsla) állítólag halomsír is előkerült további hamvasztásos sírok mellől. Mindegyik sírban több edény is volt, a hamvak vagy egyik edényben, vagy csak magában a gödörben voltak.

1

0 A dályai urnatemetőben Darnay leírása szerint kétféle temetkezési forma volt ismeretes ; a fedéllel leborított urnák gazdag bronzmelléklettel voltak ellátva, míg a szegény sírokban az edényeket szájjal lefelé fordították.

1

1 A felsorolt temetkezési formák — bár ez a felsorolás közel sem mondható kimerítőnek — igazolják, hogy egységes temetkezési szokással nem számolhatunk az egész kultúrára nézve. Egyaránt számolhatunk lapos és halmos, mélyebb és magasabb szintre való temetkezéssel. Nem általános a kőkör alkalmazása sem. Egyelőre nem látszik világosan, hogy a temetkezési módok csupán lokális eltérések, vagy pedig szerepe van ebben az időrendi tényezőnek is. Mindenesetre meggondolkoztató tény, hogy a Szentendre szigettől lényegében nem túlságosan messze fekvő Piliscsabán az említett, talán sírjelzőként felfogható kövektől eltekintve, az eddig feltárt sírok esetében nyoma sem volt a szigeten alkalmazott kőköröknek. Kőhiány semmiféleképpen nem magyarázhatja azt, mivel a temetőtől alig néhány száz méterre a dolomitbányák egész sora található. A temetkezési rítushoz szorosan kapcsolódik a mellékletadás is. A kerámiamellékletek számában igen nagy a variáció, még az egyugyanazon temetőn belül is. Előfordulnak az egy edényes sírok mellett 8—10 edénymellékletes sírok is. Piliscsabán volt 1 és 5 — 6 edénymellékletes sír is. Viszont a fémmellékletek adásában már bizonyos fokú lokális sajátosságok mutatkoznak, legalábbis a minket szorosabban érintő területen. Amíg Ausztria, Dél-Morvaország területén nem ritka az elég gazdag fémmellékletes sír, addig nálunk a legritkább esetben fordul elő fém a sírokban. Egy-két bronzkarika, félhold alakú borotva képviseli csupán a fémet. A sírrítussal kapcsolatban néhány szót kell ejteni még a sírmegjelölés kérdéséről, amely felmerül a kultúrával, de a piliscsabai temetővel kapcsolatban 1 Pittioni, R., i. m. 494. 8 Hetzer, K.— Willvonseder, K., Das Urnenfeld von Grossenzerdorf (Wien 22. Bezirk). Arch. Austr. 9 (1952) 54. 9 Ohrenberger, A., Grabreste der Urnenfelderkultur aus St. Georgen bei Eisenstadt, Burgenland. Arch. Austr. 2 (1949) 76. 1

0 Novotna, M., Záchranny vyskum na ziaroum pohrebisku v Muzle. AR 6 (1954) 302 — 306, 424-425. 1

1 Darnay K., Arch. Ért. 23 (1903) 36.