Folia archeologica 8.

Kőszegi Frigyes: A piliscsabai koravaskori temető

A piliscsabai koravaskori temető 51 ismerjük temetőit. Ezekhez a lelőhelyekhez sorolhatjuk most már a piliscsabai lelőhelyet is. Ezekhez kapcsolódik a Duna alsóbb szakaszáról, Szlavóniából a dályi temető anyaga. Ez, a nagyjából a Duna mentét követő csoport régebben Vál-Dály, újabban Dálytól eltekintve váli kultúra néven ismeretes.

4 ^ A fenti lelőhelyek mutatják a kultúra elterjedését, amelyet Cervinka Után egységesen Podoli névvel jelölhetünk. A kultúra ismeretes Dél-Morvaország területéről, továbbá a Duna mentéről, Alsó-Ausztriától kiindulva egészen Szlavónia területéig. Szórványos előfordulása a Dunától keletre bizonyos fokú kelet felé történő kiszivárgását engedi feltételezni. E kultúra egyik lelőhelye Piliscsaba is. Sajnos, rendkívül keveset tudunk erről a kultúráról, s ez elsősorban a kutatás hiányosságával magyarázható. A kultúrához tartozó temetők, elsősorban a hazaiak zömmel nehezen hitelesíthető ásatásokból származnak, de még ezek sincsenek közölve. így a vonatkozó irodalom is elsősorban rövid utalásokban merül ki. A fenti okok folytán nem mondhatunk túl sokat a kultúra temetkezési szokásairól sem. Piliscsabán egyszerűen a humuszba vájt gödörbe helyezték az urnát és az edénymellékleteket. A sírgödör éppen akkora volt csak, amekkora a szorosan egymás mellé rakott edények számára szükséges volt. A hamvmaradványokat egyaránt elhelyezték az urnában és az urna környékén széjjelszórva is. Két esetben találkoztunk a sír mellett egy-egy nagyobb kődarabbal, amelynél a szándékosság állhat fenn. Mindkét kő a sírtól északnyugati irányban volt elhelyezve, kb. 30—35 cm-re a sírtól. Mindkét esetben olyan sírok mellett fordultak elő, amelyekben több edénymelléklet volt, s egyik fémmelléklete alapján a többinél gazdagabbnak látszott. Az 5. sír igen égett, fekete rétegben volt, amely a temetkezés helyén nagyobb tüzelés nyomát mutatja. Ez talán összefügghet ez esetben a halott helyben történő elégetésével, s esetleg ezzel magyarázható a sír földjének igen mély átégése. A sírok elhelyezkedésében mind ez ideig semmilyen rendszer nem mutatkozott. Egyes jelenségek alapján talán bizonyos csoportos temetkezési rendszerre következtethetünk, de ez egyelőre ilyen kevés sírszám mellett még hipotézisként sem tartható fenn. Ugyanis vannak olyan sírok, amelyek között a távolság szinte minimális, így pl. a 4., 5., 6. sírok alig egy méteres sugarú körön belül fekszenek, az 5. és 6. sír között 20—30 cm a távolság. Vagy a 7—11. sírok 2 — 3 m-re vannak egymástól. Ezzel szemben akadtak a többiektől 5 — 6 m távolságra fekvő sírok is ; közöttük még bolygatásnak sem látszik a legkisebb nyoma sem, amely esetleg a távolságot áthidaló sír ottlétére engedett volna következtetni. Sajnos, igen kevés az összehasonlító anyagunk, amely alapján sikerülne meghatározni a kultúra temetkezési szokásait, lokális csoportjainál ennek közös és eltérő sajátosságait. Magában Podoliban az egyszerű lapos sírok mellett akadtak olyanok is, amelyeket kövekből kirakott körrel vettek körül, s amelyeket azután kis halommal fedtek le.

5 Ilyen kőkörrel kirakott sírokat tártak fel Szentendre szigeten is, ahol egészen közel voltak egymáshoz ezek a kőkörös sírok.

6 4 Patek E., Arch. Ért. 82 (1955) 162-176. 5 Procházka, A., Zarove pohrebiste u Podoli. Pravëk 6 (1910) 153, 6. kép. 6 Tompa F., Budapest története I. (Bp. 1942) 102, XV. t. 1. 4*