Folia archeologica 8.

Kőszegi Frigyes: A piliscsabai koravaskori temető

50 Kőszegi Frigyes sírhoz való tartozásuk. Az elbeszélések alapján a megszokottnál mélyebb szintből kerültek elő, amelyet igazol az edények szokatlanul jó fenntartása. Az előkerült öt edény a következő : 1. URNA. Nyomott gömbhasú, függőleges árkolással díszített. Feneke profiláltan kiugrik. Vállán fül töredéke van. Színe világosbarna. Peremrésze hiányzik. Tá : 9 cm (XIII. t. 5). 2. TALPAS BÖGRE. Tölcséresen kihajló szájjal, kissé kónikus nyakkal. Öble kigömbölyödő, talpa belül homorú. Hasát függőleges árkolás díszíti. Nyaka a perem alatt két sorban és a váll vízszintesen árkolt. Színe világosbarna. M : 11,5 cm, szá : 7,5 cm, tá : 5,7 cm (XIII. t. 4). 3. BÖGRE. Kissé kihajló szájperemmel, csonkakúpos alacsony nyakkal. Füle a nyakból kiindulva a hasra támaszkodik. Hasa függőleges árkolású. Színe barna. M : 9,5 cm, tá : 3,5 cm (XIII. t. 1). 4. CSÉSZE. Félgömb alakú, szájpereme ívelten kihajlik. Füle felett a perem sarkosan felmagasodik. M : 7,3 cm, szá : 12 cm (XIII. t. 3). 5. BÖGRE. Lapos fenekű, tojásdad alakú, pereme kissé kihajlik. Széles szalagfüle a perem fölé emelkedik. Színe szürke barnás folttal. M : 8,3 cm, szá : 9 cm, tá : 4,4 cm (XIII. t. 2). A fenti sírokon felül sikerült még néhány sír helyét nagyjából rögzíteni az illető területen. A feltárt síroktól északkeletre az első szórványsírok irányában került elő az egyik. Ebből sikerült egy ép urnát megmenteni : ÜRNA. Kissé kifelé ívelődő nyakú, erősen profilált, nyomott gömbhassal. A vállon egvmással szemben két fül ül. M : 16,5 cm, szá : 10 cm, tá : 8 cm. A sírokra általánosan jellemző, hogy kis területet foglaltak el, s ebből következőleg az edények rendkívül szorosan egymás mellett voltak a sírban. Némelykor az urnát tál vagy fazék fedte (4. sír, 7. sír). Az edények néhány kivételtől eltekintve szürkésbarna színűek voltak. A temető kerámiája alapján kétségtelenül a korai vaskor idején volt használatos. Jelentősége jóval túlmutat helyi vonatkozásain, szorosan összefügg néhány szomszédos terület korai vaskorának hasonló jellegű anyagával. Teljesen felesleges a minket közvetlenül érdeklő területek teljes, korabeli hallstatti kultúrájával foglalkozni, hiszen egészen jól elkülöníthető az a csoport, amellyel genetikus kapcsolatai nyilvánvalónak látszanak. I. L. Cervinka különítette el először azt a csoportot, amelyet Dél-Morvaországban a Brno melletti Podoliból előkerült temetőben talált meg először tisztán.

1 A temető lelőhelye után Podoli névvel illette ezt a csoportot, amelyhez azután kapcsolódott még néhány lelőhely anyaga Dél-Morvaország területén. Az általunk ismert lelőhelyek közül a Brno-Obrany területről származó telep jelentős. Az 0. Menghin által „Kritschener Typus"

2 névvel jelölt kultúra elterjedési körének északi határát nagyjából jelzik a fenti délmorva lelőhelyek. Cseh területeken ismeretlen, dél felé haladva főleg a Duna környék, Alsó-Ausztria és Burgenland területein, DélSzlovákiában, Magyarországon és Szlavóniában lép fel a kultúra. Ausztriából ismerünk néhány települési és temetkezési helyet Oberleiserbergből, Gaiselbergből, illetőleg Hadersdorfból, Wien-Grossenzerdorfból és Stillfriedből. Ausztria területén az utóbbi lelőhely nevével jelölik ezt a csoportot.

3 Szlovákiából, a Duna mellékéről Muzláról, Chotinból és közvetlenül északról, a Levice környéki Tlmacról (Talmács) említhetjük a kultúrát. Magyarország területén főleg a Dunakönyök környékén jelentkezik, majdnem kizárólag kisebb-nagyobb temetőkkel képviselve. Fontosabb állomásai : Szentendre sziget, Érd, Tököl, Vál, Adony, Kiskőszeg, de ezektől nyugatabbra, Celldömölk környékéről is 1 Cervinka, I. L., Novy typ popelnicovych poli na Morave. Pravëk 6 (1910) 140 — 148. 2 Menghin, O., Einführung in die Urgeschichte Böhmens und Mährens. (Reichenberg 1926) 73. 3 Pittioni, R., Urgeschichte des österreichischen Raumes. (Wien 1954) 484—506.