Folia archeologica 8.
Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése
A Herpályi-halom 2 S nyomai, amiért is három ásónyom kiásása után ezt a felületet is az északi részére kiterjedően kb. 1,70x1,65 m nagyságúra korlátoztuk. Az ásatás az eredeti célját illetően negatív eredménnyel zárult. A bodrogkeresztúri kultúra hagyatékát ugyanis a rétegsorban nem leltük fel. Ezzel szemben értékesnek bizonyultak az újabb kőkor végének és a korai rézkornak stratigráfiai és települési viszonyaira, azok kultúrái leleteinek tipológiájára és faunájára vonatkozó adatok és megfigyelések. A herpályi Földvár területén a legrégibb megtelepülés nyomait 245 cm mélységben 10 találtuk meg (12., 14. ábra), a halmot környező területtel egy szintben (11. ábra). A meddő, «redeti humusz fölött vékony sárga agyagréteg húzódott, amely valószínűleg egy egykori ház alapját képezte. Ehhez a sározott alaphoz — padlóhoz — a felület É-i fala mentén középen egy tűzhely (4 jelzésű) csatlakozott, úgyszintén egy másik a felület DK-i részén (3), végül egy harmadik nyomai az E-i fal K-i részének közelében mutatkoztak. Lehetséges, hogy ennek a padlónak a házához tartozott az I. felület DNy-i sarka közelében talált 15 cm átmérőjű cölöplyuk is (a). méiysiç iOO-!*Ocm 12. ábra Az eredeti humuszba az É-i fal mentén egy lapos teknő alakú gödör mélyedt kb. 16 cm-re. A padló sározása előtt áshatták ezt ki, ugyanis a sárga agyagcsík a gödör széle fölé nyúlt. Hasonló sekély gödör jelentkezett az I. felület DK-i részén a (3) jelzésű tűzhely alatt, valamint a DK-i sarkában, végül valószínűleg a II. felület közepén is, ahol 258 — 271 cm közötti mélységből is kerültek elő cserepek. Ennek a legmélyebb rétegnek jellegzetes anyagát alacsony csöves talpú tálak (II. t. 2, 3) és nagyobb öblös edények szélesfülű töredékei (II. t. 4) képezik, valamint egy gömbölyű aljú kis tál (II. t. 1). A kisebb használati edényekre a perem alatti lapos, kerek bütyök a jellemző. Az I. felület e rétegéből került elő még egy vékonyfalú, a belső oldalán fekete, a külsőn vörösszürke színű és fehér festéssel díszített edény peremtöredéke (II. t. 5). Az égetés után felrakott fehér festés három vízszintes, körben futó záróvonalból áll, amelyet széles sávban ugyancsak festett rácsminta követ. A festés típusa és technikája teljesen azonos a tiszapolgár-csőszhalmi anyagéval. A II. felület azonos szintű anyaga megegyező az I. felület leleteivel. A 15 — 16 számokkal jelzett ásónyom felel meg az A szintnek, 258 — 271 cm mélységi adatokkal. A 13., 14. ,15. ásónyomban egyazon festett edényhez tartozó töredékek voltak találhatók, így kézenfekvő azok egykorúságát és összetartozását feltételezni. A felület legmélyebb pontjáról, a lemélyített teknő alakú gödörből nagyobb edényből származó oldaltöredék került elő a kihasasodásán négy egymás melletti kis kerek bütyökkel (VIII. t. 18). A kevés töredékanyag között van egy félgömb alakú tál, lapított, gömbölyű aljjal. Pereme a durva kivitelezéstől hullámos (VII. t. 1). Sárgásbarna színű, foltos. Felerészben kiegészített. M : 7,9, szá : 17, fá : 10 cm. 1 0 A mélységi adatokat az I. felület ÉNy-i sarkának felső szintjétől számítottuk.
