Folia archeologica 8.

Mihalik Sándor: Pivirotti kőedénygyára

188 Mihalik Sándor gyári lerakatok, vagy egyéb módokon, például piaci árusítás útján, a legérdekkeltőbb kerámiai kereskedelmi harc dúlt. Joggal remélhettük tehát, hogy a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztálya által megvalósított kiszállásunkkal kapcsolatban végre alkalom nyílik a régi debreceni kerámiai kereskedelem múltjába jobban beletekinteni s olyan emlékanyagra bukkanni, amely hasznosan illeszthető régi kőedénygyártásunk történetének még csak hézagosan feltárt vonalába. Reményeinkben nem is csalódtunk, mert hosszas hiábavaló előzetes kutatások után, végre most Debrecenben sikerült olyan tárgyi anyagra bukkannunk, amely az eddig csak nagyjából sejtett kassai kőedénygyártásnak a debreceni piaccal való kapcsolatai alapján végre némi fényt vet Osvaldo Pivirotti művészetére : a debreceni kutatások során felismertük gyári jeggyel igazolható első hiteles emlékeit. ~ I. A kőedénygyártásunk történetében korszakot jelentő Osvaldo Pivirott

1 emlékének homálybaveszése érthetteleri, hiszen az iparunk művészi felemelése és fellendítése érdekében kifejtett munkássága történeti értékű és szerepű. Szakirodalmunk mindvégig jóformán csak azt tudja róla, hogy a velencei tartomány Yinigo községből származik,

1 a kőedénygyártásban működött közre Kassán, ahol egy ideig két gyár is működött. ,,De ez" — a ,,Pivc.rotti"-féle „úgy látszik, jelentéktelenebb volt."

2 Célszerűnek véljük tehát, hogy a debreceni tanulmányúttal kapcsolatosan visszaidézzük a múlt ködébe vesző alakját s a történeti adalékok apró mozaikjaival képet próbáljunk szerkeszteni szerepéről, tevékenységéről, munkás életéről. A XVIII. és XIX. század fordulóján egyre világosabban ismerték fel Kassán, hogy kőedénygyártás alapítása ott is kor-, idő- és szükségszerű. A felhalmozódott tőkéjükkel iparosodást és gyáralapítást óhajtó kereskedők közül Mohi József, Henszlmann Imre és Rumy József társult egymással ennek érdekében. Hozzájuk, ezzel egyidejűleg még Fedák János ügyvéd és Wirkner István orvos is csatlakozott. Amikor a maga személyében ugyan idegen származású Osvaldo Pivirotti is azonosult velük a közös feladat vállalásában, a tervezgetések konkrét és gyakorlati kivitelébe fogtak. Pivirotti tapasztalt, kiváló képességű szakember volt. Olasz- és Németországban tanult, Stájerországban, Lengyelhonban s ezenkívül Magyarországon pedig több kerámiai gyárat rendezett be, vagy igazgatott. Húsz évet is meghaladó gyakorlattal rendelkezett már. Gyárvezetői szerződést kötnek vele s a város felső kapujától keletre húzódó részen, a kovácsok ágyútelepének egykori területén és közvetlen környékén létesített üzemükben 1801 augusztus 5-én megkezdik a kőedény („EnglischSteinguth") gyártását. 1804-ben az uralkodó megadta nekik és leszármazottaik nak a kőedénygyártási szabadalmat. Ettől kezdve Császári Királyi Szabadalmas Magyar Kassai Angol Kőedény Gyár („Kaiserliche Königliche Priwilegrite Ungarische Kaschauer Englisch Stein Guth Fabrik") címen működtek, uralván nemcsak a történelmi Magyarország egykori felvidékét, hanem a hazai piacok 1 Kemény L., Művészet. 12 (1913) 283. 2 Csányi K., A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. (Bp. 1954) 42.