Folia archeologica 8.

Rózsa György: „Rákóczi” fogadtatása a szultánnál

Rózsa György a gyűjteményben ma is mint magyar festő alkotása szerepel, keletkezési idejét pedig az 1717 körüli időre teszik. A kompozíció keletkezési körülményeinek tisztázásához egy, a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteményében őrzött rézmetszet vezetett közelebb

10 (XXXVII. t. 1), főleg miután azt a könyvet is sikerült megtalálni, amelyhez eredetileg tartozott.

1

1 A festmény és a rézmetszet első pillantásra nyilvánvalóan ugyanazt a jelenetet örökíti meg, mivel pedig a festmény a gyengébb kvalitású, azt kell későbbinek tartanunk. A metszethez képest észlelhető változtatásokat, eltéréseket két csoportra oszthatjuk. Egyik részük a festő munkájának megkönnyítésére irányul, a kompozíció egyszerűsítését szolgálja. Elhagyja a metszeten látható gazdag intérieur részleteit és csökkenti a követség tagjainak számát. Az eltérések másik csoportja, különösen a küldöttség résztvevőinek arcán és ruházatán, tervszerű változtatási törekvés eredményeként, meghatározott céllal jött létre, amint látni fogjuk. II. Rákóczi Ferencet a szultán Drinápolyban fogadta 1718. január 4-én. Rákóczi önéletrajza és a szemtanú Mikes Kelemen egybehangzó tanúsága szerint azonban a fogadtatás nem a képen látható módon történt.

1

2 A fogadás ünnepélyes részén, amikor az egész küldöttség jelen volt, a nagyvezír tárgyalt velük, a szultán csak egy rácsos ablak mögött volt számukra látható. Rákóczit később külön is fogadta az uralkodó, de az ő tárgyalásuk négyszemközt történt, Mikes és a küldöttség többi tagjai nem kísérhették el fejedelmüket. A most ismertetett rézmetszet és vele együtt az esztergomi olajfestmény ezek szerint nem ezt a jelenetet ábrázolja, hanem Damian Hugo Virmondtnak, VI. Károly császár követének 1719. augusztus 9-én Konstantinápolyban lezajlott fogadtatását. Virmondt a pozsareváci béke után beállott új helyzet problémáinak megtárgyalására érkezett Konstantinápolyba, küldetésének egyik fő célja az volt, hogy kieszközölje Rákóczinak és bujdosó társainak kiadatását, vagy legalábbis eltávolításukat a fővárosból.

1

3 Hogyan magyarázható meg, hogy az elmondottak ellenére a kép mégis bizonyos joggal mint Rákóczi fogadtatása szerepelt az eddigi köztudatban, mert rajta valóban magyarruhás alakokat látunk, és ügyesnek nem mondható művésze a fejedelem arcvonásainak visszaadására is kísérletet tett? A kérdés megválaszolásához a következő úton juthatunk el. Ipolyi Arnold a festményt Dél-Németországban és Itáliában tett utazása során szerezte, amint egy egykorú feljegyzésből kiderül.

1

4 Ez az adat a kép magyarországi származását teljesen valószí1

0 Felirata : „Audienz der Röm-Kayserlichen Gross-Botschaffters bey dem Sultan" 14,3 X 19,7. Ltsz. 4555. 1

1 Megjelent : Historische Nachricht von der Rom. Kayserl. Gross-Botschafft nach Constantinopel, welche . . . Der Hoch- und Wohlgebohren des H. R. Reicds Graf Damian Hugo von Virmondt, rühmlichst verrichtet . . . Aussetzt von Gerard Cornelius von den Driesch . . . Nürnberg . . . Peter Conrad Monath. 1723. 18z —183. 1. között. Az egzotikus török szokások és viselet leírása miatt népseerű mű először Bécsben jelent meg 1721-ben latinul, majd németül 1722-ben Augsburgban. Ezekben a korábbi kiadásokban nincsenek illusztrációk. A török politikai életben oly fontos szerepet játszó színhely és a külföldi követség fogadásának eseménye nyilván többször is megörökítőre talált az ott megforduló európai művészek között. Egy hasonló képet közöl Fekete L., Budapest a törökkorban. Budapest története III. (Bp. 1944) LXXIII. t. 1

2II. Rákóczi Ferenc Önéletrajza. (Bp. 1876) 289; Mikes K., Törökországi levelek. 8. fejezet. 1

3 Márki S., II. Rákóczi Ferenc. III. (Bp. 1910) 538-544. 1

4Sz 4 (1870) 572.