Folia archeologica 8.

Parádi Nándor: Ötvös- és üvegpoharak későközépkori cseréputánzatai

166 Parádi Nándor kanizsai pohárhoz. Eltérés a talpának kialakításában van, amennyiben ez ugyanis karéjos.

2

5 Véleményem szerint mindkét pohár készítője inkább az üvegpoharak formájából kaphatott ösztönzést, noha közvetlen párhuzamokat ezek között sem találunk. Mindenesetre a velencei üvegpoharak formájukban többé-kevésbé hasonlítanak a kanizsai kiegészített pohárhoz.

2

6 Ezek a XV—XVI. században Magyarországra is eljutottak, amint azt a bártfai és Somogy váron előkerült üvegpoharak is bizonyítják.

2

7 Testük alsó részén ezeknél is többnyire csipkézett borda látszik. A bemutatott példák is azt bizonyítják tehát, hogy a fazekasok, új formákat keresve, a cseréppoharaknál részben a korabeli fém- és üvegpoharakat vették mintául. Bár magyarországi fennmaradt emlékanyaggal nem rendelkezünk — bizonyára az esztergályozott faedények formáit is felhasználták. A cseréppoharak egyebek között a fazekasmesterség formakincsének gazdagodására is rávilágítanak. Ez a gazdagodás, amely más összefüggésekben is megfigyelhető, a XV. s főleg a XVI. század folyamán következik be. (A fenti cseréppoharak zöme is a XVI. századba tartozik.) Nyilvánvalóan összefügg ez az igények növekedésén túl a lábbal hajtott korong használatával is.E korongon — szemben a kézikoronggal — ugyanis sokkal változatosabb formájú edényeket, s amellett sokszorosan gyorsabban készíthettek. Vagyis növekedett a termelékenység, ami együtt járt az árubőséggel és bizonyos vonatkozásban az árak olcsóbbodásával is. Ez pedig lehetővé tette, hogy a különböző agyagkészítmények, köztük a cseréppoharak is, szélesebb körben elterjedjenek s eljuthassanak az alsóbb társadalmi osztályokhoz is.

2

8 Ez azonban nem jelenti azt, hogy országszerte minden fazekas formált mindenféle agyagkészítményt. így pl. a cseréppoharak többnyire igen finom agyagból készültek. Ez az agyagfajta, amely ilyen edények készítésére feltétlenül szükséges volt, nem mindenütt található. Ezenkívül az ilyen vékonyfalú edények készítése rendkívül gyakorlott, ügyeskezű mestert kíván. A cseréppoharakat — más hasonló, igényesebb agyagkészítményekkel együtt — elsősorban a tehetősebb városi fazekasok készítették, akiknek megvolt a kellő mesterségbeli tapasztalatuk s az anyagi lehetőségük is ahhoz, hogy szükség esetén más területről hozassanak megfelelő minőségű agyagot. Az azonban kétségtelen, hogy a cseréppoharak nem a főrangúaknak készültek, hanem bizonyára a városi, a mezővárosi polgárság, a falusi kisnemesség és a gazdag parasztság köréből kerültek ki vásárlói. Ezek a drága — arany, ezüst, üveg stb. — anyagból készült használati tárgyakat megvásárolni nem bírták, viszont igényeik fokról fokra növekedtek, s így edénykészletüket is a főrangúakéhoz formában hasonló, de összehasonlíthatatlanul olcsóbb cserépedényekkel gazdagították. 2

5 A különböző anyagból készített poharak agyagból való utánzásának voltak bizonyos korlátai és határai. így pl. a korongon karéjos talpat nem tudtak készíteni. 2

6 Schmidt, R., i. m. 36, 50, 58. képek. 2

7 Magyar Művelődéstörténet II. (é. n.) 135, 270. 2

8 Az aránylag finomabb edényféléket— köztük a cseréppoharakat is — a XV—XVI. századtól nemcsak városaink és váraink, hanem — ha szórványosan is — falvaink emlékanyagában is megtaláljuk. Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibi. Hum. Hist. III (Bp. 1938) 106 ; Méri I., Arch. Ért. 81 (1954) 148.