Folia archeologica 8.
Huszár Lajos: A bardus
Le bardus 155 1393. VI. 19. . . . unam novam monetam pro tribus numpmis parvis, antiquam vero monetam vulgo Bardus dictam pro duobus duntaxat numpmis par vis dando et recipiendo ... Mályusz I. .2980. 1395. V. 20. . .. florenum cum quinquaginta numpmis antiquis obardus appellatis computando . . . Károlyi Okit. I. 472., Mályusz I. 3984. 9 1397. X. 1. ... grossos per duos antiquos bardos (computando) ... Mályusz I. 4992. 10 1401. X. 28. . . . quinquaginta florenis eorum quemlibet ad rationem antique monete obardos dicte cum viginti octo grossis et grossum singulum cum duobus numpmis eiusdem monete computando ... Mályusz II. 1. 1277. A bardus név tehát elég gyakran tűnik fel az oklevelekben. Az első említés 1389. V. 9-ről való és egy ideig egyszerűen, mint bardus nevű dénár fordul elő. 1391. VIII. 15-én jelenik meg e név először antiqua moneta kifejezésben és azóta túlnyomórészt ilyen formában szerepel. Az 1393. VI. 19-i adatból megtudható, hogy értéke akkor csak két kispénz volt, szemben a három kispénz értékű új dénárral. Az 1397. X. 1-i forrásadat pedig közli, hogy a garas értéke két bardus volt, és ezt az értékviszonyt több más forrásadat is alátámasztja. Végül 1395 óta gyakran találkozunk az obardus kifejezéssel, s az is mindig régi pénzt (antiqua moneta) jelent, hasonlóképpen kettőt számítva belőle egy garasra. A közölt forrásadatokból akár közvetve, akár közvetlenül annyi mindenesetre nyilvánvaló, hogy a bardus nevű pénzfaj dénár volt és feltétlenül magyar pénz kellett, hogy legyen. Minden közvetett bizonyítgatástól eltekintve kétségtelenné teszi ezt az állítást az idézett 1393-i oklevél szövege (Mályusz I. 2827), melyben Zsigmond kifejezetten a „mi pénzünk" néven említi a bardust. Nem kétséges tehát — amit különben közvetve az összes forrásadat elárul —, hogy Zsigmond valamelyik dénárja kell, hogy legyen a bardus nevű pénzfaj. Ennek bizonyításához és a pénzfaj közelebbi meghatározásához a következő lépést az ugyancsak idézett 1391-i oklevél szövege (Mályusz I. 2182) jelenti, mely első ízben említi a bardust régi pénz formában. Minthogy a bardus előbb csak mint egyszerű dénár tűnt fel, ezután pedig általában mint antiqua moneta szerepel, feltételeznünk kell, hogy időközben pénzváltozás történt, és így lett a korábban veretett bardus dénár a pénzváltozás után bardus nevű régi pénz. Arra vonatkozólag, hogy 1391 körül valóban volt pénzváltozás, utalhatunk Zsigmondnak a hamis pénzverésre vonatkozó 1390. XI. 20-i oklevelére, melyben többek között a „mostani újonnan vert pénzéről" beszél. 1 1 Eszerint tehát 1390 végén (mindenesetre nov. 20 előtt) új pénzt (dénárt) 1 2 veretett Zsigmond, és így érthetővé válik, hogy az 1391-i forrás már régi pénzről is beszélhet. Azonban 9 Hasonló obardus kifejezés : 1400. X. 9. (ad racionem antique monete obardus) Zichy okmt. V. 215. Mályusz II. 1. 541. — 1404. (uno antiquo obardus) Károlyi okit. I. 526. — 1404. VII. 27. (antique monete Obardus dicte) Sztáray Okit. II. 38. Mályusz II. 1. 3318. — 1406. VI. 20. (uno antiquo obardus dicto) Zichy Okmt. V. 451. Mályusz II. 1. 4828. — 1409. IX. 27. (antique monete obardus dicte) Zichy Okmt. V. 613. 1 0 Hasonló értelemben a garast két bardus értékben számítva : 1398. VII. 14. (grossum per duos antiquos Bardos computando) Mályusz I. 5403. — 1399.1. 16. (ua.) uo. I. 5666. — 1401. XII. 31. (ua.) uo. II. 1. 1362. — 1402. VII. 15. (ua.) uo. II. 1. 1784. - 1402. XII. 17. (ua.) uo. II. 1. 2123. 1 1 1390. XI. 20. . . . ac praesens moneta utilis nostra nova . . . Num. Adattár (NK XIII. 1914.) 179. Mályusz I. 1756. Ez az új pénz egy régi szaracén dénárral volt egyenlő. Uo. II. 1. 3122. (1404. IV. 17.), uo. 3436. (1404. X. 15.) és uo. II. 1. 4497. (1406. II. 26.) 1 2 Az új pénzt emlegető későbbi sok forrásadatból nyilvánvaló, hogy az új pénz alatt dénár értendő.
