Folia archeologica 8.

Huszár Lajos: A bardus

154 Huszár Lajos mely bárd a XV. századi pénzek (főként aranyforintok) éremképén Szent László oldalán szokott előfordulni.

4 Többször és behatóan foglalkozott e kérdéssel Ernyey József, aki a „bárd" elméletet elvetve a „bardus, bardo, obardus" fogalmakat azonos értelműeknek vette, s a Budáról ismeretes firenzei eredetű Onofrius (később Noffry) mester személyével hozta összefüggésbe, aki nagy szerepet játszott Zsigmond korában a pénzügyigazgatásban.

5 Egyébként azonban a bardus nevű pénzfaj milyenségére vonatkozólag hajlandó volt ő is átvenni Rupp „moneta Lombardica" magyarázatát. Végül hivatkozhatunk Schulek Alfréd tanulmányára, aki annak a véleményének adott kifejezést, hogy a bardus nem lehet magyar pénz. Indokolásul felhozta, hogy a forrásokból ismert értékmeghatározása nem illik semmilyen egykori magyar pénzre, s elvben ő is elfogadta a „lombardiai" magyarázatot.

6 Tehát az eddigi irodalom egybehangzóan idegen pénzt keresett a bardus kifejezés mögött, és Rupp magyarázata óta valamilyen lombardiai eredetű pénzfajnak vélte. A név eredetére nézve megoszlottak a vélemények, de Ernyey tanulmánya óta a Noffry mester személyével való összekapcsolást általában elfogadottnak tekintették. Mielőtt a kérdés részletes vizsgálatára rátérnénk, két alapvető megfigyelést kell leszögeznünk. Egyik az, hogy a bardus névnek Szent László alak bárdjával való azonosítása elfogadhatatlan feltevés. Ugyanis Zsigmond pénzei közül csak az aranyforintokon és a CNH. II. 128. „ducat" nevű billon vereten találunk bárdot tartó Szent László képet. Márpedig a bardus a forrásadatok egybehangzó közlése szerint feltétlenül dénár volt, tehát semmiképpen sem lehet a nevét aranypénz éremképével összefüggésbe hozni. A CNH. II. 128. billon ducat pedig csak 1427 után került kiverésre, következőleg az oklevelekben már 1389 óta szereplő bardus nevű pénzfaj nem lehet azonos vele. A másik megfigyelés pedig az, hogy noha a bardus gyakran és folyamatosan szereplő pénzfaj az oklevelekben, tehát nyilvánvalóan közkézen forgott fizetési eszköz kellett, hogy legyen, ennek ellenére semmiféle lombardiai pénzfaj az egykorú leletekből nem került elő, akár zárt, akár szórvány leletekről van szó. Joggal lehet itt tehát kételkedni a „lombardiai" magyarázat helyességében és valószínűségében. Vegyük sorra ezek után a bardusra vonatkozó forrásadatokat. 1389. V. 9. ... pro viginti duabus marcis denariorum Bardus vocatorum. . . Mályusz I. 1015.

7 1391. VIII. 15. ... cum antiqua moneta videlicet bardus ... Mályusz I. 2182. 1393. II. 13. . .. florenum quemlibet per centum denarios antiquos nostre monete vulgo bardus vocate computando .. . Mályusz I. 2827.® 4 Bartal A., Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungáriáé. (Lipsiae 1901) 69, 447. 5 Ernyey J., Arch. Ért. 36 (1916) 108 — 118 ; Magyar Nyelv 10 (1914) 180 — 181 ; 12 (1916) 83-84. 6 Schulek A., NK 30-31 (1931-32) 66-67. 7 Ez a bardus első ismert okleveles említése. Hasonló egyszerű említés még : 1390. VIII. 31. (tertia parte unius bardonis) Mályusz I. 1644. — 1391. XII. 6. (bonorum denariorum Bardorum) uo. I. 2292. — 1392. II. 22. (monetarum Bardus nominatarum) uo. I. 2401. — 1393. X. 20. (denarios Bardones) uo. I. 3156. — 1394. II. 15. (unum bardonem) uo. I. 3310. — 1394. V. 1. (ad numerum Bardonum currentium) uo. I. 3401. — 1394. VI. 30. (promptorum denariorum Bardus dictorum) uo. I. 3541. — 1397. IV. 26. (denariorum Bardus dictorum) uo. I. 4726. 8 Hasonló kifejezések „régi pénz" értelemben : 1393. VI. 27. (antiquorum denariorum Bardus dictorum) Mályusz I. 2990. — 1396. III. 26. (antique monete vulgo Bardus vocate) uo. I. 4325. — 1396. IX. 21 (antiquorum denariorum Bardus dictorum) uo. I. 4521. — 1397. II. 25. (ua.) uo. I. 4649. - 1398. III. 31.(ua.) uo. I. 5239.