Folia archeologica 8.
Éri István: Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez
150 Éri István Asszonyszállása és Csólyos kun települések a szomszédos szállásokkal együtt a XV. században a halasi szék kapitányának birtokában voltak. Mint Györffy György legutóbbi tanulmányában, 6 8 éppen a halasi székszervezet kialakulásának vizsgálata során megállapította, ezen a vidéken tanúi lehetünk a Csertán nemzetség székszervezetté történő átalakulásának. A XIV. század folyamán Köncsög ispán nemcsak az itteni nemzetségi szervezet fejeként, hanem emellett hatalmas feudális birtoktest (4 mezőváros és számos falu) tulajdonosaként szerepel, leszármazottai e birtoktest elvesztése után is szálláskapitányai maradnak az itteni kiskun településeknek. Györffy megállapítja továbbá azt is, hogy „a 14. század közepén a kunok zöme még nem települt meg állandóan . . ," 6 9 s hogy a kun nemzetségi szervezet székszervezetté történt fejlődéséből kikerültek a székek központjaként szereplő mezővárosok. 7 0 Eszerint a halasi szék kapitánya s a kisebb szállásbirtokosok sem mezővárosokban, hanem az egyre inkább nemesi birtokukként szereplő kun településekben lakhattak. Ezt a feltevést néhány jelentős kincslelet előkerülése is alátámasztja. Az, hogy a Kiskunság feltűnően nagyszámú Árpád-kori és XIV. századi lelettel gazdagította múzeumainkat (Balota, Csengele, Csórva, Ötömös stb.), már az e területre vonatkozó régészeti leletkataszterek átnézése közben is szembetűnik. 7 1 A XIV. századi leleteket, mint azt Széli Márta is megállapítja, a kunok itteni megtelepedésével hozhatjuk összefüggésbe, 7 2 mégpedig, mint az pl. az ötömösi templom körüli temető I. Lajos pénzeivel keltezett sírleleteiből kitűnik, „keresztény módra" temetkező kunok leleteinek kell őket tartanunk. A templom körüli temetők szegényes leletanyagától elütnek a kígyósi és csólyosi sírok leletei, az eltérő temetkezési módot nem is említve. Ugyancsak egészen más anyagi körülmények között élők hagyatékából származónak kell tartanunk a kiskunhalas—fehértói 7 3 és a kiskunhalas—bodoglárpusztai 7 4 ezüst kincsleleteket, amelyek Bárányné Oberschall Magda megállapítása szerint XIV. századvégiek. 7 5 A fentiek alapján a kígyósi és az ezzel sok tekintetben megegyező csólyosi és felsőszentkirályi leletekkel kapcsolatosan néhány fontos észrevételt tehetünk : 1. Mindhárom sírlelet az itt élt kanok viseletére és fegyverzetére fényt vető hagyatékot tartalmaz. 2. A sírleletek értékes anyagából kiindulva, s a temetkezés magányos voltát a nomád temetkezési szokásokkal összevetve megállapíthatjuk, hogy ezek előkelő, a nemzetségi szervezetből társadalmi szempontból már kiemelkedő (feudalizálódó), de a keresztény felfogásnak magukat még alá nem vető vezetők, kapitányok, ispánok sírjai. 3. A temetkezés és a települések helyei közti összefüggés kétségtelen 6 8 Györffy Gy., A kunok feudalizálódása. — Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században, szerk. Székely Gy. (Bp. 1953) 251. 6 9 Györffy Gy., i. h. 263. 7 0 Györffy Gy., i. h. 275. 7 1 Tömörkény I., i. h. továbbá Széli M., Dolg. 16 (1940) 159 — 170. 7 2 Széli M., i. h. 164. 7 3 Hampel J., AK 10 (1880) 46-50 ; Pulszhy F., i. m. II. 194. 7 4 Bné Oberschall M., MM 1. (1945) 13 — 21. 7 5 Bné Oberschall M., i. h. 21.
