Folia archeologica 8.

Éri István: Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez

Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez 141 tartotta.

1

7 Éppen ez volt az oka, hogy Érdy munkáját, ha a múzeumi szakemberek teljesen el is feledkeztek róla, de a megyei és városi monográfiák írói számon tartották. A fekete sereg itteni harcainak tárgyi bizonyítékaként állandóan említették a majsai határban előkerült kígyóspusztai leletet.

1

8 A leletkörülmények ismertetése után térjünk rá a lelet darabjainak vizsgálatára.

1

9 (L. ehhez a XXIX-XXX. t.) 1. Csat. (Száma az értékleltári naplóban: 41.) Összsúlya 92 g, teljes hossza 100 mm. Miután a csat karikája és szíjszorító lemeze más-más anyagból, eltérő eljárással készült, a továbbiakban külön kell ezeket vizsgálnunk. a) A csatfej nagyjából ovális alakú karikáját és peckét ezüstből öntötték. Az öntőminta kezdetlegességére vagy kopottságára, esetleg felületes öntésre mutat pl. a csatpecek és a karika érintkezési pontját két oldalról közrefogó, fürtös kiképzésű gömbök elnagyoltsága. Ezen a szépséghibán cizellálással sem tudtak segíteni, úgy, ahogyan azt a csatkarika és a pecek profiljainak erőteljes kiképzésénél tették. A cizellálás sem mindenütt egyforma gondosságú, a csatkarika hátsó oldalán több helyen láthatók öntési hibák. A csatkarikát és a pecket egyaránt gyengén aranyozták. Súlyuk az egész csat súlyának mintegy egyharmada, kb. 30 g. A csatkarika tömörségére jellemzők méretei : legnagyobb külső átmérője 43 mm, belső átmérője ugyanitt 33 mm, a karika szélessége általában 5 — 8, vastagsága 4 — 6 mm. Külső átmérője a csatpecek irányában 34 mm. b) A kettős szíjszorító csatlemez anyaga igen finom arany. Csupán a szíj felerősítésére szolgáló négy szegecs készült a csatkarikával megegyező módon, aranyozott ezüstből. A lemez méretei : hossza 72 mm, szélessége 32 mm. Átlagos vastagsága 1 mm, azonban az alsó, sima lemez a vége felé 0,5 mm-re vékonyodik. A két lemez egymástól való távolságából és a szegecsek méreteiből megállapítható, hogy a csatot kb. 2 — 2,5 mm vastagságú övre erősítették fel. A felső csatlemezre vésett, rovátkolt külső és kettősvonalú belső kereteléssel körülvett jelenet 60 X 27 mm-es területre van összezsúfolva. Niellója a baloldali, agancs-sisakdíszes lovag sisakja előtt s lovának hasa alatti részén, kisebb felületeken hiányzik. Amint az a lemez e részének enyhe meghajlásából is észrevehető, a nielló kiesése valószínűleg a csatot ért sérülés vagy hajlítás folytán következett be. A csatlemezen azonban alaposabb vizsgálattal ennél sokkal nagyobb sérülés nyomait is felfedezhetjük. A lemez jobboldalát lezáró rovátkasorról megállapítható, hogy az alsó-felső sorhoz egyáltalán nem kapcsolódik, rovátkái azokénál sokkal sűrűbbek, keskenyebbek. A keretelés rovátkái alatt a jelenet folytatódik, és itt egyáltalán nem mutatja azt a lezártságot, befejezettséget, mint a jelenet túlsó oldala. A jobboldali szegecsek aszimmetrikus és a jelenetet is zavaró elhelyezése ugyancsak kezdetleges. E jelekből megállapíthatjuk, hogy a csat lemeze megcsonkult, jobboldali részéből egy darab letört, s azért váltak szükségessé a fent leírt kényszermegoldások, hogy a csatot újra használhatóvá tegyék. Felvetődik a kérdés, vajon mekkora darab hiányzik a csatlemezből, s különösen a jelenetből? Vizsgálódásunk során a harci jelenet művészi kompozícióját kell szemügyre vennünk. A jelenet szerkezete véleményem szerint világosan kivehető, centrális elrendezésű. Középen levő alakja a zenészektől közrefogott, pólyás-pajzsos lovag, akinek címerét a baloldali fegyvernök kezében tartott lándzsa lobogóján is megtaláljuk. A kép mélysége szempontjából is középre, a háttérben levő zenészek és az előtérben, teljes oldalnézetben ábrázolt két lovag közé helyezett főszemély pólyás pajzsa Tóth Zoltán szerint az Aba nemzetségbeli országos méltóságok címerére emlékeztet s lehet, hogy az ország címeréből való.

2

0 Már ez is figyelemre méltóvá teszi az alak középre helyezését. A két, az előtérben összecsapó lovag mögött baloldalt a fegyvernökök, az ellenkező oldalon a gyűrűs címerpajzsos lovag alakjai zárnák le a tökéletesen, arányosan megszerkesztett kis jelenetet. 1

7 Ezt az ütközetet ugyanis, a Bonfini szövegében előforduló „villa Piscina" alapján a korábbi történetírás Kiskunhalas környékére helyezte. Az ütközet helyét azóta Tóth Zoltán meggyőző érvek alapján a Valkó vármegyei Halászfalva környékére rögzítette. Tóth Z., Hadt. Közi. 14. (1913) 515. 1

8 Pl. Hornyik J., Kecskemét város története I. (Kecskemét 1860) 180 ; Gyárfás /., Sz. 11. (1877) 629 ; Reizner J., Szeged története I. (Szeged 1899) 87 ; Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I. (MW szerk. Borovszky S. Bp. 1910) 87. 1

9 A publikációs leírás beiktatása feltétlen szükségesnek látszott, miután a lelet, Érdy János e tekintetben igen szűkszavú leírásától eltekintve, szakszerű közlésre mindmáig nem került. 2

0 Tóth Z., i. h. 18.