Folia archeologica 8.

Éri István: Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez

138 Éri István rokonnépek, besenyők és kunok, meg a fejlődés sodrából kiállott székelyek abban az időben már alárendelt jelentőségűnek ítélt kötelékei képviselték".

3 Tóth Zoltán tanulmánya jelentős lépés volt a lelet helyes értékelése szempontjából. A korábbi, a XIV. század második felére utaló keltezéseket csaknem másfél évszázaddal igazította ki, s a bizonytalankodó, olaszországi hatás vagy eredeztetés helyébe sokkal meggyőzőbb feltevést állított. Később csupán a készítés időpontjának kérdésében jelentkezett némileg eltérő felfogás : Varjú Elemér és Gerevich Tibor egyaránt a XIII. század végéről keltezik a csatot,

4 azonban a leletnek máig sincs teljes feldolgozása. A lelettel kapcsolatos további vizsgálódások egyik akadálya volt, hogy a leletkörülmények nem voltak közismertek. Régi múzeumi leltárkönyveinkben, s csonkán fennmaradt múzeumi irattárunkban nem találunk rávonatkozó feljegyzést. Bár a lelet a múlt század hetvenes éveitől kezdve állandóan a kiállított tárgyak közé tartozott, a kiállítási katalógusok sem közölnek semmiféle adatot a lelőhelyre, vagy a leletkörülményekre vonatkozóan. A XIX. század végén Pulszky munkájában találjuk meg először azt az adatot, hogy a csat lelőhelye : „a kígyósi puszta Békésben".

5 Pidszky nyomán valamennyi későbbi munka

6 megismétli, hogy a lelet a Békés megyei Kígyóspusztán került elő. Ez az adat nem helytálló, mivel, mint alább kiderül, a lelet nem Békésben, hanem a Kiskunságon került elő. Tóth Zoltán a csat első ismertetőjeként Fr. Bockot idézi, akinek a Nemzeti Múzeum jelentősebb ötvösműveit bemutató tanulmánya 1867-ben jelent meg.

7 Am a kígyóspusztai leletet 17 évvel korábban, 1850-ben Erdy János már részletesen ismertette.

8 Erdy munkája azonban a múzeumi szakemberek körében feledésbe merült. Célkitűzésem eredetileg csupán az volt, hogy az Erdy-féle értekezés ismertetésével hívjam fel a figyelmet a csatra vonatkozó értékes adatokra. Anélkül azonban, hogy a kígyóspusztai lelet teljes feldolgozására törekedtem volna, mégis szükségesnek láttam a kutatásaim során előkerült további adatok közlését, mivel az a meggyőződésem, hogy ezek a kígyósi és az ehhez hasonló formájú övfelszerelések értékelése, származtatása tekintetében új irányba fogják terelni a további kutatásokat. A lelet 1816-ban került elő a kiskunsági Majsa város határához tartozó Kígyós pusztán, majd a helytartótanács közvetítésével jutott 1831 novemberében a Nemzeti Múzeumba.

9 Erdy János 1850. szeptember 16-án, a Tudományos 3 Tóth Z., i. h. 18. 4 Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. (Bp. é. n.) I. 310 ; Gerevich T., Magyarország románkori emlékei. (Bp. 1938) 238. 5 Pulszky F., Magyarország archeológiája II. (Bp. 1897.) 203. 6 Pl. Kalauz a Régiségtárban. (Bp. 1912.) 225 ; továbbá a (4) alatt idézett munkákban. 7 Bock, Fr., Das ungarische National-Museum in Pest. MCC 12 (1867) 101 — 102. 8 Érdy J., Magyar Academiai Értesítő 4 (1850) 168—172. 9 A múzeumba kerülés nyomát már csak az 1830 — 33 közötti időszakról beszámoló ,,Hivatalos tudósítás a' Magyar Nemzeti Museum állapotjárói és pénztáráról" c. jelentésben találjuk meg. Eszerint ,,a' pénz, és régiségek gyűjteményébe" vitték be a ,,Kis Kun kerületbeli Majsa helysége kardkötőhöz tartozó régi arany ékesség darabjait". — Részletesebb adatok a nádori levéltár iratai közül kerültek elő a múzeumba jutásra vonatkozóan. A küldemény kísérőlevele nov. 3-án kelt, míg a múzeum őre, Halitzky Antal nov. 24-ről keltezi nyugtatványát, melyben a ,,... pro Cimelio Antiquitates Musei Nationalis Fragmenta monilis aurei antiqui in concreto 45% aureos ponderantis anno 1816 in praedio Kígyós ad Possessionem Cumaniae Minoris Majsa inventi . . ." átvételét elismeri. Országos Levéltár, József nádor levéltára 1831. 2699.