Folia archeologica 8.

Éri István: Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez

Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez 139 Akadémia történettudományi osztályának „kis gyűlésén" értekezett a leletről s ismertette előkerülésének, viszontagságainak történetét. Erre vonatkozóan felhasználta Márk Imre majsai jegyzőnek a küldeményhez mellékelt — múzeumi levéltárunkba jutott s azzal együtt elpusztult — „rövid tudósítását", továbbá a leletet elsőnek vizsgálgató Jerney János szóbeli közlését. „Biliczky Imre majsai juhász, az 1816-dik évi ősznek elején nyáját e' Kígyós pusztára terelte, 's míg ez a' pusztának éjszakkeleti részén legelészett, addig ő olly zsombékos, vagy turjános helyen andalgott, hol az őszi viharos szél jó mély gödröt hagyott az elsodrott homokdomb' tövében. Es ez eltűnt buczka helyén támadt gödörből villant a' juhász* szemébe azon tudományos kincs, mellynek véletlenül megmentett öt darabját szándokom röviden megismertetni . . ."

1

0 — így kezdi Érdy ismertetését. Az öv tartozékai, véleményem szerint, minden valószínűséggel sírból és nem elrejtett kincsként kerülhettek elő — erre vall egyébként ,,az elsodrott homokdomb tövében" való előkerülés is — azonban, mint Érdy a továbbiakban közli, „a lelemény körülményei ismeretlenek, mivel ezeket a' juhász figyelmen kívül hagyá".

1

1 • A juhász a leletből — saját bevallása szerint — csupán „három aranyboglárt" (övveretet) tett tönkre azáltal, hogy azokat egy majsai kováccsal, készülőben levő kolompjainak anyagába olvasztatta. Mindenesetre hat év múlva, 1822-ben, vagyonának lefoglalásakor már csak a csatot és a négy övveretet találta meg nála Horváth Dávid városi tanácsos, aki ezeket a tárgyakat „a' majsai levéltárba téteté".

1

2 Jerney János itt tanulmányozta ezeket kerületi ügyészkedése idején, 1824-ben. A majsai levéltárban ő a fenti leleten kívül még egy másik, „ez aranycsathoz hasonló ezüstcsatot és egy vasinget, vagy mint egykor hivaték, huszáringet is látott, mellyek szinte e' csatatéren (ti. Kígyóson) találtattak".

1

3 Jerney közlése alapján, nyilván Érdy szorgalmazására, Kubinyi Ágoston hivatalosan kérte a majsai levéltárban 1831 után is ottmaradt ezüstcsat és a „huszáring" beküldését. A felhívás azonban csak részleges eredménnyel járt. Ugyanis, mint Érdy írja, ,,a' huszáring részét vagy darabját . . . hazafiúi buzgalmú készséggel küldé be folyó 1850. évnek sept. 30.-án a' Kis-kun Majsa város tanácsa olly értesítéssel, hogy e' huszáring hallomás szerint némelly Kígyós pusztai kiszáradt tóban találtaték, és hogy ezüstcsatra sem a régibb, sem a mostani tisztviselők épen nem emlékeznek".

1

4 Ennek a Majsáról utólag beküldött sodronying-darabnak már nyoma van a múzeumi leltárkönyvben. A bejegyzés szerint e darabon kívül még két apró ezüst- és tizenkét különféle rézérmet is felküldtek Majsáról, ezek lelőhelyeként is Kígyós van bejegyezve,

1

5 Érdy azonban nem említi ezeket. Sajnos ma már múzeumunk anyagából sem a sodronying darabja, sem a pénzek nem azonosíthatók.

1

6 Kígyóson tehát nem is egy csatot találtak. Valószínű, hogy a sodronying töredéke azzal a bizonyos „hasonló ezüstcsattal" együtt kerülhetett elő. Anélkül, hogy erre a második számú kígyósi leletre vonatkozó igen hiányos adatok alapján 1

0 Érdy J„ i. h. 168. 1

1 Érdy J., i. h. 170. 1

2 Érdy J., i. h. 169. 1

3 Érdy J., i. h. 172. 1

4 Uo. 1

5 Múzeumi leltárkönyv, 1850. okt. 5. napon, 30. folyószám, 1 — 2. 1

6 Kalmár János, illetve Huszár Lajos szíves közlése.