Folia archeologica 8.

László Gyula: A mártélyi avar szíjvégről

112 László Gyula s megfaraghatták. Laposra kalapált fémlap jól bírja mindazt a munkát, amit a fa nem túr el, s ha véletlenül egy-egy vékonyabb helyen átszakadt volna, könnyűszerrel forraszthatták s faraghatták újra a hibás felületet. Az elmondottak alapján nem kételkedem, hogy a tömör öntésű és áttört avar szíj végek mintáját ónból vagy ólomból faragták, s nem volt állandó öntőmintájuk hozzá, hanem minden egyes darabhoz külön készült az egyrészes minta. Ez az oka, hogy griffes-indás sírokban még egyetlen öntőmintát sem • találtunk. A telepek ötvösműhelyeiben annál több töredék heverhet. Kíséreljük most meg e mesterségtörténeti megfigyelések társadalomtörténeti értékelését. 1. Az eddigi tapasztalatok szerint az avar övek bronzöntvényei nem tömeggyártással készültek, hanem minden öv számára külön faragták meg az egyrészes (szíjvég) és a kétrészes (övveretek) öntőmintákat, amelyeket más övhöz nem használhattak már. Ez annyit jelent, hogy két avar embernek nem lehetett pontosan egyforma öntésű öve. Legutóbb megfigyeléseket tettem az avar övek nemzetség- és rangjelző voltáról,

9 de az az érzésem, hogy ez a jelenség csak igen kis részben magyarázható ezen az alapon. 2. Ugyanis igen sok avar embernek volt azonos nemzetséget és rangot jelző öve, azonos mintakinccsel, de nem azonos mintából öntve. Az avar társadalom nem tagozódott annyira, hogy egyénekre essék szét. Tehát a külön-külön öntés magyarázatát másban kell keresnünk. Rövidre fogva a következő erről a nézetem. Az avar ifjú férfisorba lépésekor kapta az övet, amelyet vagy haláláig viselt, vagy rangban való emelkedésekor új övvel cserélt fel. Ilyen alkalmakkor készültek az övek. Az öv babonás jelentősége, úgy látszik, hasonlított a név mágikus szerepéhez. Amint a név azonos volt az illető lelkével, úgy az öv pontos mását sem viselhette más. Valóban a nomádoknál különféle ajándékokról hallunk, de az övét senki sem ajándékozza el, csak fejedelmek, kagánok ajándékoznak ilyent méltóságjelvényként.

1

0 Természetes ezek után, hogy az övét mindenki — akinek egyáltalán járt öv — magával vitte a másvilágra is. 3. Ilyen légkörben nem is alakulhatott ki tömeges gyártás, hanem — úgy látszik — a mesterek megrendelésekre dolgoztak. Lehetséges az is, hogy némelykor a nemzetség vagy nagycsalád ügyesebb kezű embere maga faragta ki a puhafém mintát s azt öntette meg. De éppen a nagy mesterségbeli tudást kívánó aranyozás és ezüstözés azt mutatja, hogy az öntést hozzáértő emberek, műhelyek végezték. E megfigyelések megvitatása lehetőséget nyit arra, hogy ne csak az avar bronzöntés mesterségének történetéhez, hanem az avar társadalom egyes kérdéseihez is közelebb férkőzzünk. László Gyula 9 László, Gy., Études archéologiques sur l'histoire de la société des avars. AH 34 (Bp. 1955) 158-184. 1

0 L. uo. 231 a bócsai öv adományozásával kapcsolatban. Jellemző az övek szerepére, hogy pl. olyan párviadalkor, amikor fegyverüket letéve harcolnak, felövezve küzdenek, s rendszerint éppen az övet igyekeznek egymásról lerántani. (Vö. László Gy., Honfoglaló magyar nép élete. [Bp. 1944] 422 — 423, XL —XLIV. t. ; vagy Rostovtzeff, M., L'art chinois de l'époque de Han. Rev. des Arts Asiatiques 1924, 11—20; Firdauszi is sok helyen ír effajta küzdelemről, pl. Schuck, A. F., Heldensagen des Firdusi II. [Stuttgart 1877J 75 ; stb.)