Folia archeologica 8.

László Gyula: A mártélyi avar szíjvégről

108 László Gyula pen döglött volta különbözteti meg a többi, pihenő állattól. Teste alatt két emberi láb látható. Amint e rövid ismertetésből kitűnik, Takács Zoltán a mártélyi szíjvég rajzát hiung-nu áldozati jelenetként magyarázza, és értelmét az üst előtt álló áldozó férfialakban, a varázsjelben, a három áldozati kutyában, a feláldozott szarvasban s az egésznek értelmet adó griffben látja. Csallány Dezső, egyik sajtó alatt levő dolgozatában — amelyből szíves engedélyével idézhetek — a jelenetben a bibliai bűnbeesés Ádám és Évájának, paradicsomi állatainak ábrázolását látja. A jelenetnek a következő értelmezést adja : „A jó és gonosz tudás fájának gyümölcséért felnyúló Éva és a jobb kezét feléje nyújtó Ádám körül paradicsomi békében hevernek (alszanak) együtt a legkülönbözőbb vadállatok, a levegőből a paradicsommadár, a vízből a víziállatok, halak, vízi kígyó, a földi csúszómászók közül a kígyó, a ragadozók közül a griff, a sárkány, a vadkan, valamint az ölben fekvő szelíd szarvas." A fentiekben háromféle s egymással homlokegyenest ellenkező magyarázatot ismertünk meg. Az egyik a hellenisztikus — perzsa világból származtatja a szíjvég rajzát és vadászat ábrázolásának véli (Fettich), a másik hiung-nu áldozati jelenetet lát a képben (Takács), s végül felvetődött a keresztény értelmezés, a paradicsomi bűnbeesés feltevése is (Csallány). Nem szándékozom az eddigiek helyett újabb magyarázattal szolgálni, de úgy vélem, hogy addig minden magyarázat-kísérlet megalapozatlan, amíg meg nem állapítjuk, hogy valójában milyen alakok láthatók a szíj végen. Az alább közölt fényképekből, elemző rajzokból és a hozzájuk fűzött leírásból ez többkevesebb biztonsággal kiderül. Ezzel alapot ad a jelenet jövőbeli értelmezéséhez és minden magyarázgatás nélkül megmutatja az eddigi megfejtések téves voltát. Éppen ezért nem is térek ki a fent ismertetett elméletek részletes cáfolatára. A szíj vég rajzának leírása (29. ábra).

6 A szíj vég hossza 11 cm, súlya 90,54 g. Előlapja a rajzos rész volt, mert itt vannak a dudoros szegfejek. ívelt alakú : köpűs vége 3 cm, majd szélessége 2,8 cm-re csökken, s a vége táján ismét 3,2 cm-re szélesedik. Vastagsága egyenletesen csökken (fent 0,6, alul 0,4 cm). A szíjvégnek mindkét oldala kopott, a vastag tűzaranyozás csak a mélyedésekben maradt meg. A fényképre és a rajzra való hivatkozással a leírást csak a legszükségesebbre korlátozom. Fentről lefelé menő sorrendben a következőket látjuk : a) Lábait maga alá húzó, jobbra visszatekintő állat. Hosszú füle van, feje nem csőrben végződik. Mellső lába patásnak látszik, a hátsó karmosnak. Állattani meghatározása bizonytalan, de nem lehet griff. Hiányzik bóbitája, csőre, szárnya, s a griffet nem ábrázolják összeroskadt helyzetben az avar mesterek. b) Visszafelé, jobbra tekintő, lábait maga alá húzó, tátott szájú állat. Mellső lábát a hely szűk volta miatt elvágja az alatta levő (c) állat tompora. Hátsó lábát tagolatlanul mintázták. Hosszúkás nyaka és hosszú feje miatt nem lehet kutya, inkább őzre emlékeztet. c) Balra, visszafelé tekintő, összegöngyölődött, lábait maga alá húzó állat. Hátsó lábát az alatta levő (d) állat feje elvágja. Hátratekintő fejét belemintázták teste tömegébe. 6 A szíjvég fényképeit Karáth József, rajzát a szerző készítette.