Folia archeologica 8.

László Gyula: A mártélyi avar szíjvégről

A mártélyi avar szíjvégröl 109 d) Jobbra visszatekintő szárnyas griff. Mellső lába egybefolyik az e) alatti rajzzal, hátsó, karmos lába hosszan lenyúlik az alatta levő ember feje mögé. Mellső combján mély gödör, a hátsón pont-félkörös dísz van. e) Kérdéses ábrázolás, a továbbiakban visszatérünk erre, hozzátartozhatik az —e

2 részlet is. f) Jobb karját felemelő, bal kezével az e)-t fogó kopasz férfi felsőteste. Fülét bekarcolt vonal jelzi, a vállán levő néhány pont (az aranyozás még megvan benne) talán viselete lekopott díszéből maradt meg. Hozzátartozik az f

l — /2-ve 1 jelzett részlet is. g) Jobb felé visszatekintő szarvas, fejét belemintázták testébe. Esetleg patájához tartozik az alatta levő kis gömböcske, bár valószínűbb ennek az e) alakhoz való tartozása (lásd alább). Mielőtt az e—f ábrázolásának értelmezésébe kezdenék, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az állatok teste határozott, váltakozó ütemű sorban követi egymást, és ütemük azonos az indás minták rendjével. Ezt az elhelyezést a 29. ábrán kanyargó vonalakkal jelöltem. Amint láttuk, ab) és c) s részben a d) állat mellső, illetőleg hátsó lába nem illett bele ebbe a rendbe, a rajzoló tehát egyszerűen levágta ezeket. A b) és c) állat eredeti mintája ugyanolyan kuporgó állat lehetett, amilyent az a)-nál látunk. Hampel és Fettich már megállapították, hogy a kuporgó állat szkíta örökség, Takács Zoltán pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a d) állat combján a szkíta-szibériai állatstílus díszítésmódja tűnik fel. Egyetértek ezzel és a fent elmondottakkal kapcsolatban csak azt jegyzem meg, hogy az indás jellegű szerkezet, amit a rajzoló csak a bele nem illő lábak levágásával tudott megtartani, biztossá teszi, hogy az eredeti mintán az állatok nem ilyenfajta ütemben helyezkedtek el, hanem ez a rend már az avar mester műve. Talán ebbe az ütemsorba illeszkedik egy ütem kihagyásával (ide került az e—jf kép) az alsó szarvas is. Ha a jobbra néző állatokat A-val, a bal felé tekintőket B-vel jelöljük, akkor az ütemsor így alakul : A—B—A—(e,f)—A. A látszólagos rendetlenségben tehát megfontolt szerkezet lappang. Rátérve az e) és f) alakra, a következőket mondhatom. Megnyugtatónak látszik az f)-fel jelölt férfialak magyarázata. Felsőteste és — könyökben elvágott — jobb karja, valamint a szarvas alatt fa—/2-vel jelzett lába nagyjából sejteti, hogy kuporgó (kúszó?) alakot igyekezett érzékeltetni a mester. A kar elvágása — akárcsak az állatok lábánál — ismét azt jelenti, hogy nem ilyenformában ábrázolt jelenetből sűrítette össze a rajzoló a szíjvég tükrébe az alakokat. Nehezebb kérdés az e) alak értelmezése. Erről a következőket tudom mondani. Feltehető, hogy az e

l kéz (nem láb, mert jól látszanak ujjai!) az e-hez tartozott, akárcsak az fa láb az f-hez. A kettő összefüggését éppen úgy elvágta a szarvas (

g) teste, akárcsak az/j-ét. Tehát emberi alakot kell látnunk az ej-ben is. Ez éppen fordítva helyezkedik el, mint az f). Két kuporgó vagy kúszó lába közül az egyik egybefolyik ad) állat mellső lábával, a másik pedig az f) feje előtt levő tömeggel. Az e) és f) alak tehát két, ugyanolyan mozdulatban levő, de egymáshoz képest fordítva ábrázolt alak s az f) keze az e) hátát fogja. Hasonló tükörképes ábrázolást látunk pl. a klárafalvi szíjvég két nyulának helyzeténél.

7 Ennek alapján nagy valószínűséggel kiegészíthetjük az f) alak levágott 7 Fettich TV., i. m. VIII. t. 1 — la. Alább írom, hogy a gyöngysor szerepét nem sikerült megmagyarázni. Lehetséges, hogy egyszerű térkitöltő minta volt, mint pl. uo. VII. t. 1 —la —11.