Folia archeologica 7.

R. Alföldi Mária: Providentia Augusti

Providentia Aiigusti 89 Ha a továbbiakban a körirat tartalmának fejlődését követjük nyomon, sokkal szélesebb távlat nyílik meg előttünk. A Providentia fogalma — sokféle értelmezésben — végigkíséri az egész császárkort. Ez idő alatt a provideo ige kétféle értelmének megfelelően nagyjában kétféle értelmezése alakul ki. Jelent előrelátást,

6 de jelenti a vele kapcsolatos gondoskodást is.

7 Ugyanígy áll persze a Providentia-istenség a császár és védőistenei, illetve a császár és népe között is A császárt védi az isteni Providentia, ő pedig gondoskodik a római birodalomról. E fogalom képszerű ábrázolásában közelebb maradt az eredeti szó értelméhez, külső megjelenési formája sincsen kikristályosodva, értelmezése tehát könnyen változtatható. Legáltalánosabban használt képe egy nőalak, aki a kezében levő pálcával a glóbust irányítja

9 (XXI. t. 2—3.) Bizonyos esetekben azonban e vissza-visszatérő ábrázolás mellett megjelennek alkalomszerű Providentia ábrázolások is az érmeken. Ilyenek elsősorban az I. század végén és a II. század elején a császári adoptio-val kapcsolatos képek. Titus

1

0 és a Traianus

1

1 esetében még az előd bölcs előrelátása biztosítja a trónöröklés folyamatosságát,

1

2 amikor az éremképeken Vespasianus és Nerva adja át a későbbi utódnak, Titusnak illetve Traianusnak PROVIDENTIA-felirat kíséretében az uralkodást jelentő glóbust (XXI. t. 6.). A trónöröklés kérdésének rendezése itt még tisztán a Providentia Augusti keretében történik. Röviddel ezután, már Hadrianus alatt 6 Cicero, Divin. 51 : esse deos et eorum Providentia mundus administrari. 7 Cicero, 2. Iuvent. 53 : Providentia est per quam futurum aliquid videtur antequam factum est. 8 Összefoglalóan : Forceltini : Totius Latinitatis Lexicon IV, 1868, 962. R. Peter Roscher's mythologisches Lexicon III/2, 3187. skk. hasáb. — ü. Wissowa : Religion u. Kultus der Römer, Iwan Müller's Hdb. d. Altertumskunde Bd. 5., Abt. 4., 1902, 279. 9 Vö. a II. század elejétől kezdve minden uralkodó pénzverésében passim. Eleinte a pálca helyett hosszú sceptruin van nála, vö. H. Mattingly : Coins of the Roman Empire in the British Museum (a továbbiakban : BMC Imp.) Ill, 1936. LXXXV. A hosszú sceptrum különben azt az irányító hatalmat jelenti, amely a fent 6. jegyzetben hozott Cicero-szövegben is megjelenik ; ennek későbben csak konkretizálása az a tény, hogy az éremképeken a Providentia-alak a glóbust irányítja. — A feliratokon említett Providentia-típusok közül ide tartozik a Providentia-istenség minden említése, pl. a bázisokon, ahol az AVG kitétel értelemszerűen inkább Augusta-t, mint Augusti-t jelenthet : CIL V 1871 (Concordia, Italia); CIL VIII 841 (Thuburbo Maius, Africa) ; CIL XI 4171 (Interamna, Italia) ; vagy a fratres Arvales actáin (CIL VI 2023, 2028, 2042, 2044, 2051), vagy pedig önálló szentélyben, mint ahogyan például Macrobius (sat. 1, 17) Delos szigetéről említi. (XXI. t. 1—4.) 1

0 BMC Imp. II, 1930, Titus 178 skk. típusok, hozzá vö. H. Mattingly: uo. LXXV. 1

1 BMC Imp. III, Traianus 55. vö. H. Mattingly : uo. LXVII. 1

2 F. Kenner: Programm-Münzen römischer Kaiser, Num. Ztschr. 17, 1885, 57. Vö. 0. Th. Schulz : Die Rechtstitel u. Regierungsprogramme auf röm. Kaisermünzen (Von Cäsar bis Severus) Stud. z. Gesch. u. Kultur d. Altertums Heft 4, Paderborn, 1925, 36, illetve 99. jz. Utóbbihoz vö. P. L. Strack : Untersuchungen zur röm. Reichsprägungen zur Zeit des Traian. Stuttgart, 1931, 45 skk. nyilvánított, talán kissé erőltetett nézetét. Ha a senatus a princeps és a maga közös uralmát hangsúlyozná ott, általánosságban véve, mint ő mondja, akkor éppenúgy megtalálná a lehetőséget ahhoz, hogy ezt az éremképen határozottan kifejezésre juttassa, mint ahogyan a Nerva alatt keletkezett PROVIDENTIA SENATVS-köriratú sestertius (t. XXI.) esetében megtörtént. 1

3 Rendkívül jellemző ebben az összefüggésben a BMC Imp. III, 117. sz. sestertius Nerva nevére. Hátlapi körirata, PROVIDENTIA SENATVS S-C két togás alakot vesz körül, akik egymással szemben állva közösen tartják a glóbust. Az egyik alak a kettő közül kétségtelenül Nerva, a másik pedig a Senatus megtestesítője. Ez a veret Nerva uralkodásának alapelvét, a senatussal együtt való uralkodást hangsúlyozza. A körirat azonban — bizonyára célzatosan — túlmegy ezen a felfogáson, mert a Providentia Senatus jelen esetben annyit jelenthet, hogy íme, a Domitianus-féle önkényes uralom után a Senatus előrelátása emelte trónra Nervát, aki viszont, vele együtt, kiegyensúlyozott nyugalomban kívánja kormányozni a birodalmat. Vö. ehhez Traianus hasonló típusait, H. Mattingly: BMC Imp. III, CXVIL, illetve P. L. Strack : előbb idézett helyét.