Folia archeologica 7.

R. Alföldi Mária: Providentia Augusti

90 megváltozik ez a felfogás. Itt a megfelelő pénzeken a PROVIDENTIA DEORVMkörirat jelentkezik,

1

4 mert a trónörökös Hadrianus az éremképen kezében tartja ugyan a (nyilván adoptio-ját írásba foglaló) irattekercset, de a tényleges uralmat jelentő sceptrumot az égből leszálló sas hozza neki (XXI. t. 7.). Ezt az isteni szférát érzékelteti a pénzverés Antoninus Pius alatt is azzal, hogy PROVIDENTIA DEORVM körirattal a iuppiteri szárnyas villámcsomót hozza

15 (XXI. t. 8.). Ez a kép bizonyára arra akar utalni, hogy a császárt az Olympos főistensége védi ; a kor különben is kedvelte ezeket a tudatosan régieskedő izű megnyilatkozásokat. Ugyanez a felfogás jelentkezik még a század végén, Pertinax idejében is

1

6 (XXI. t. 9.). A III. század folyamán a Providentia Deorum fogalma erősen elhalványodik.

1

7 A század utolsó harmadában, a nagy katonai veszteségek és a szinte legyőzhetetlen veszélyek idején már új fogalmazásban találkozunk vele : a Fides Militum megszemélyesített figurája a maga megszokott egy vagy két signumával a kezében áll szemközt az érmeken a birodalom új általános védőistenségével, Sol Invictus-szal.

1

8 Az istenek védelme, amelyre a PROVIDENTIA DEOR(um) körirat utal, úgy látszik, már csak arra szorítkozhatik, hogy a katonák hűségét a római signumok iránt úgy-ahogy fenntartsa (XXI. t. 10.). A római császárság alatt utoljára akkor jelentkezik a Providentia Deorum, amikor az I. tetrarchia császárai 305-ben Diocletianus intenciója szerint lemondva a trónról önkéntes nyugalomba vonulnak.

1

9 PROVIDENTIA DEORVM QVIES AVGG(ustorum) mondja az éremkép körirata s ezzel a szokatlanul szubjektív hangú ábrázolással zárul a Providentia Deorum-képsorozat a IV. század elején (XXI. t. 11.). A Providentia Augusti ezzel szemben merőben személyes jellegű fogalom, jelenti a császár törődésének mindenfajta megnyilatkozását népe iránt. Mindjárt a császárkor elején ilyenfajta mondanivalója van annak az éremábrázolásnak, amely a Tiberius uralkodása elején Augustus emlékére vert lugdunumi as-okon jelentkezik.

2

0 Ez a PROVIDENT-feliratú és díszes oltárépítményt ábrázoló pénztípus Tiberius első éveiben kerül először kiverésre

2

1 s egészen az 1. század végéig használatban marad,

2

2 dicsőítve Augustus legnagyobb adományát a népnek, a római békét, az Ara Pacis Augustae ábrázolásával.

2

3 1

1 BMC Imp. III, 1203. skk., ill. 1236. Vö. hozzá O. Th. Schulz : i. m. 94. 1

5 BMC Imp. IV, 1940, 1266 skk. vö. 0. Th. Schulz : i. m. 45, 128. jz. 1

6 BMC Imp. V, 1950, Pertinax 9, 12. Vö. hozzá O. Th. Schulz : i. m. 46 kissé messzemenő következtetését : »Damit wird im Geist des astrologischen Irrwahns der Zeit auf die Erscheinung eines Kometen Bezug genommen und vice versa auf die Übernahme des Principats.« í

7 Vö. ennek okáról lent 92. old. 1

8 Aurelianus Coh.

2 183 skk.; Tacitus Coh.

2 94 sk.., Probus Coh.

2 471 skk. 1

9 Kat. Gerin passim, minden follist verő verdében. 2

0 BMC Imp. I, 1923, Tiberius 146 skk. 2

1 H. Mattingly : BMC Imp. I, CXXXII. 2

2 Vö. BMC Imp. I, passim, még Domitianus alatt is. 2

3 H. Mattingly : BMC Imp. I, CXIX sk. általánosabb álláspontot foglal el : »The Altar is a direct reference to the worship of the dead Emperor (t. i. Augustus). The legend PROVIDENT requires interpretation ; it is probably not »Providence« in the ordinary sense, but rather the Providence — the far-sighted wisdom of Augustus ...« Hogy valóban a Providentia Augusti-ról van itt szó a rövidített PROVIDENT felirat mögött, jól mutatja Italica municipium egy bronzverete, amely hasonló nagy oltáron teljesen kiírva hozza a PROVIDENTIAE AVGVSTI-szöveget, 1. M. Grant : Aspects of the Principate of Tiberius. Num. Notes and Mon. 116, New York 1950, 89 sk, VII. t. 4. — Nero alatt ugyanez a jellegzetes oltárábrázolás már ARA PACI S-felirattal jelenik meg szintén as-okon (H. Mattingly—E. A. Sydenham: The