Folia archeologica 7.

R. Alföldi Mária: Providentia Augusti

Providentia Augusti Adatok a IV. századi 1 i m e s e r ős í t é s kérdéséhez A Providentia Augusti egyike a legközönségesebb és legseniniitmondóbb megszemélyesített fogalmaknak, amelyet a mythológia mesés fordulataitól idegen római észjárás megalkotott a maga számára. Szinte semmi egyéb, mint az egyszerű jogi fogalom kézzelfogható ábrázolásba sűrítve ; nőnemű, mert az eredeti szó is az. Ciceró megdöbbentő realitással mondja róla : »Anus fatidica, stoicorum pronoia, quam Latine licet providentiarn dicere.«

1 Nem csoda tehát, hogy amikor feliratokban, az érmeken imitt-amott előfordul, ábrázolásai nem nagyon sokatmondók, nem is nagyon változatosak. Különösen jellegtelen az a kép, amely a IV. század húszas éveiben sorozatosan kivert nagytömegű aprópénzen jelenik meg : itt a PROVIDENTIAE AVGG illetve a PROVIDENTIAE CAESS körirat teïjesen síkrajzú, quáderkövekből rakott, két toronnyal megerősített táborkaput vesz körül. A Történeti Múzeum Éremtára abban a szerencsés helyzetben van, hogy a század elején előkerült antik éremleletek egyik legnagyobbika, a több mint 10 000 darabból álló nagytétényi éremlelet tekintélyes részét éppen e típus változatai alkotják, s képezik egyúttal az idevágó gyűjteményrész gerincét.

2 E hatalmas és változatos nagytétényi anyag módot ad arra, hogy érdemben foglalkozzunk evvel a képtípussal s a vele jellemzett eseményekkel is, mert a látszólag jelentéktelen éremábrázolás mögött érdekes és Pannónia tartomány életében jelentős történeti tények húzódnak meg. A felvetett probléma három kérdés köré sűrűsödik. Meg kell határozni a szóban forgó konstantinkori kisbronz-sorozat keletkezésének időpontját és a típus használatának korát, külön kell foglalkozni a körirat szövegének, a Providentia-fogalom tartalmának változásával a császárkorban s végül világosan el kell határolni a táborkapunak, mint éremképnek kialakulási folyamatát ahhoz, hogy ez az ábrázolás messzebb menően megszólaltatható legyen. A PROVIDENTIAE AVGG illetve CAESS táborkapus aprópénz Konstantin uralkodása alatt egyetlen időszakban szerepel. Stílusban és kivitelben a 1 Cicero, de nat. deor. 8. 2 A nagytétényi lelet adatai a következők : nem sokkal előkerülése után röviden megemlítik az Arch. Ért. 1887. évfolyamában (445.), majd 691-A/1901. szám alatt lajstromozzák az Éremtár irattárában, végül sor kerül részletes numizmatikai értékelésére is : A. Alföldi : II tesoro di Nagytétény. Riv. Ital. di Num. 1921, klny. 1—78. Ez a hatalmas tömegű lelet mindössze kétféle súlyú aprópénzből tevődik össze, és teljesen új veretekből áll. Ebből arra lehet következtetni, hogy a lelet egy tábori pénztár maradványa, amely zsoldfizetés céljából került Nagytétény, az antik Campöna táborába. A lelet anyagából Constans caesar pénzei teljesen hiányzanak, így világos, hogy 333. decembere, Constans caesárrá való kinevezése előtt kellett a földbe kerülnie, bizonyára valamilyen fenyegető barbár betörés elől. (Id. m. 3.)