Folia archeologica 7.

R. Alföldi Mária: Providentia Augusti

88 VOT/XX-veretek megfelelője, ez önmagában már a 324—25. körüli időre, Konstantin vicennalia-ünnepségeinek korára mutat. A körirat AVGG-változatából arra következtethetünk, hogy a típus eredetileg még a Liciniusszal való egyezményes párhuzamos verés keretében készült el, de már Konstantin 324 elején, a polgárháború kitörése előtt birtokolt verdéiben sem verik ki Licinius nevére.

3 A 324. évi polgárháború után, ez év végétől kezdve azután általánossá válik a birodalom minden működő verdéjében.

4 Hatalmas kiterjedésű bronzverés ez, hosszú ideig tart változatlan formában. A verés intenzitását egyetlen adattal elég bemutatni : a nagytétényi bronzleletben a közeli sisciai verdéből egyedül Konstantin nevére 54-féle verdejegy és képváltozat található. A verdejegy folytonos változtatása mellett a sorozatok könnyebb ellenőrzése kedvéért a képben is valamilyen jelzéssel, ponttal, vonalkázással jelölték meg az egymásután következő sorozatokat. A római verdék gyakorlatában a legritkábban fordul elő, hogy magában a képben helyezzenek el ellenőrző jegyet, szívesebben változtatják az egész éremképet. Ebben az esetben azonban úgy látszik, hogy a verető hatóság számára a körirat és a kép fontosabb volt, mint egy új típus elindítása. (A sorozatot I. a XX. táblán.) A Providentia-sorozatokhoz a későbbi években, főképpen a birodalom keleti felében közvetlenül csatlakozik a 328-ban megjelenő CONSTANTINI

ANA DAFNE-típus, amely Konstantin aldunai táborépítkezését dicsőíti. Nem sokkal ezután indul meg általánosan a GLORIA EXERCITVS- (2 signumos) aprópénzek verése is, amellyel együtt a kérdéses éremkép teljesen eltűnik.

5 Összefoglalva tehát a táborkapus Providentia-ábrázolás 324-ben, a II. polgárháború végével válik általánossá s aktualitását veszti 328-ban. 3 A táborkapus Providentia-kisbronz egyetlen alkalommal és egyetlen verdében jelentkezik Licinius uralkodása alatt, mégpedig a thráciai Heracleiában, egy kisebb jelentőségű, mellékes verdében. (Vő. 0. Voetter: Katalog der Sammlung Paul Gerin, Wien, 1921. (a továbbiakban : Kat. Gerin) Heracleia, Licinius sen. 18—26, illetve Licinius iun. 2—5.) A táborkapu a régebbi sok tornyos III. század-végi formát mutatja (vö. lent 67. sk ) és Heracleiában pontosan datálható is. Itt tudniillik a Konstantin nevére vert ritkábban előforduló kisbronz éppenúgy, mint a sorozat nagyobb részét kitevő'Licinius-veretek (XXII. t. 1., 3., 4.) mindkét császárt consuli ornátusban ábrázolja. Konstantin és Licinius utoljára 315-ben volt együtt consul (PW —RE s. v. Constantinus 1019. hasáb), e típus verése itt tehát ekkor kezdődhetik. A verdejegyek változásából (vö. Kat. Gerin id. h.) körülbelül nyolc sorozatot lehet rekonstruálni, ami a kisbronzverésben meglehetősen rövid időt jelent. A keleti és nyugati birodalomrész utolsó egységes veretsorozata all. polgárháború előtt 321-re, a caesari quinquennalia ünnepére készült el (XXII. t. 5.), amely már egészen eltérő stílusú. Innen látszik, hogy a 315-ben először kivert Providentiae-aprópénz milyen rövid életű lehetett Heracleiában. 4 XX. t. 1. skk. A verdék a tábla sorrendjében : Londinium, Arelate, Treviri, Ticinum, Roma, Siscia, Sirmium, Thessalonica, Heracleia, Nicomedia, Kyzikos, Constantinopolis, Antiochia, Alexandria. A típus Lugdunumból is ismert, vö. J. Maurice : Numismatique Constantinienne II, 1911, Paris, 124. 7. emisszió. A verettípus korára jellemző még a következő tény. Aquileiában a vicennalia-veretek még megjelennek, ez a 323—24. évek előkészítő verését jelenti (Kat. Gerin Aquileia, I. Constantinus 32—35.), a verde következő kibocsátványa már a 2,3 g körüli, redukált formájú kisbronz, amely zömmel 330 után készült. Aquileia tehát 324—30. között nem működött. Figyelembevéve a Providentia-típusok közeli stílusbeli rokonságát a vicennalia-veretekkel,ebből is világos, hogy azok valamikor 324 végétől kerültek kiverésre. 5 Különösen pontosan határolja el ezt az időpontot az a tény, hogy a Providentiatípusok még a 3 g feletti súlyú, egyelőre nem redukált kisbronzok csoportjába tartoznak, éppúgy, mint a Constantiniana Dafne-sorozat 328-ban, viszont a Gloria exercitus-veretek már kisebb átlagsúllyal jelennek meg. (A Nemzeti Múzeum verdefényes anyagából a következő átlagsúlyokat nyertük : az előbbi csoporté 3,15 g, az utóbbié viszont 2,65 g. Vö. a nagytétényi lelet megfelelő adatait, A. Alföldi : i. m. 3.)