Folia archeologica 7.

Patay Pál: Szkíta leletek a nógrádi dombvidéken

Szkíta leletek 73 mokterenyei fenőkőre Muhiról vannak analógiáink.

0

7 Végül a Nógrádkövesden lelt kettősen kúpos orsógombok (XII. t. 9—10.) ugyancsak általánosan elterjedt alakok. A szentes—vekerzúgi temető 26., 27., 31., 76. és 112. sírjában mocsári csigahéjakat találtak.

6

8 Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a nógrádkövesdi 17. sírban, a gödör egyik sarkában 46 db volt belőlük. Ezek nem voltak közvetlen mellékletek, magasabban is voltak a sír fenekénél. Ennek ellenére a sírbahelyezésük minden bizonnyal a temetési szertartáshoz tartozhatott. Ugyancsak voltak csigahéjak a 22. sírban is. Faszén nyomait szintén meg lehetett figyelni Nógrádkövesden all. sírban. A 11. és 21. sírban pedig a sír fenekén nagyobb kőlap volt. Utóbbiak ugyancsak ismert jelenségek. A kerámiát illetően a vidékünkről csak Nógrádkövesdről áll rendelkezésünkre kisebb anyag. Általában az ismert formák találhatók meg itt, így a magasfülű korongolt és korong nélkül megmunkált bögrék (XVIII. t. 4., 7., 10.), behúzott peremű tálak (XVI

II. t. 1.), hordóalakú edények (XVIII. t. 3., 11.), végül kettős csonkakúp alakú edények (XVIII. t. 8.). Mindezek párhuzamait bősegesen megtalálhatjuk az alföldi szkíta temetők anyagában. Ritkább már a 6. sír kis gömbölyű edénye (XVIII. t. 6.), de ehhez hasonlók is ismeretesek Békéscsaba— Fényesről.

6

9 Fel kell azonban hívnom a figyelmet a nógrádkövesdi ll._sír egyik edényére (XVIII. t. 5.). Ez kis gyermek szoptatására készült. Űrtartalma 100 cm

3 is éppen megfelel egy csecsemő egyszeri tejszükségletének. A vele lényegében azonos ságújfalusi edény (XVIII. t. 2.) is ezt a célt szolgálhatta (utóbbi űrtartalma 80 cm

3). A fenti két példányon kívül ismerek még egy hasonlót a miskolci múzeumban Tiszaszentimre—Bekehalomról. A korát illetően utóbbi is a korai vaskorra keltezhető.

7

0 Minthogy az állattartást nagyban űző szkíták maguk is fogyasztották a tejet,sőt a lovaikat is fejték (görögjelzőikycdcomxpctyoi, vnnrifjiolyoi), igen könnyen elképzelhető, hogy a csecsemőik táplálásához is felhasználták azt. Láthattuk mindebből, hogy a nógrádi szkíta leletek teljes mértékben beilleszthetők a szkítaság Kárpát-medencei leletanyagába. Hasonló a helyzet a temetkezés módjait illetően. Itt is megfigyelhető a többféle szokás együttes alkalmazása. Csontvázas temetkezések, mégpedig zsugorítottak voltak Nógrádkövesden ; nyújtott Ácsán, bár utóbbi szkíta-kori volta — közvetlen mellékletek hiányában — esetleg kétséges. Ez egyben halomsír is volt. Homokterenyén (Mátraszelén) is volt csontvázas sír, de nem tudjuk, hogy nyújtott volt-e, vagy zsugorított. Hamvasztásos temetkezés — szórt hamvas — volt Nógrádkövesden, de erről tanúskodnak a pilinyi tükörnyélen levő olvadásnyomok és a Homokterenyén talált égett csontok is. Végül lótemetkezésre vall a cserhátszentiváni zablapár. A sírokra vonatkozólag közelebbi megfigyeléseket csak Nógrádkövesdről ismerünk. Uralkodó a csontvázaknak a jobb oldalra való fektetése (10 megfigyelt esetből 7, valamint további hasonló a koponyájának fektetése alapján 1). A leggyakoribb tájolási irány a Ny—K volt (7 eset), míg DNy—ÉK tájolást 2, «' Leszili A. : i. m. 2 t., 7-9 ; 3 t., 6. 6

8 M. Párducz : i. m. 5 t., 10-11, 15, 17; 8 t., 26 ; 24 t., 8-11. - Párducz M. kéziratban levő tanulmánya. 6

9 Arch. Ért. (1943) 10 t., 24 ; 11 t., 4. ,

0 A kézirat lezárása után az esztergomi múzeumban is találtam egy korai vaskori szoptató edényt.