Folia archeologica 7.

Patay Pál: Szkíta leletek a nógrádi dombvidéken

Szkíta leletek 71 és az egyélű benczurfalvai tőrt már Hampel is tárgyalta, a párhuzamok is közismertek (Szirmabesenyő,

3

8 Árdánháza,

3

9 Erked, Maroscsapó, Nagyenyed— Cinegetelek, Nagyenyed—Sétatér,

4

0 illetve Gyöngyös, Miriszló, Magyarborosbenedek).'

1

1 A pilinyi hajlott hátú kések, mint már említettük, jellegzetesek a szkíta leletanyagra. Közülük azok érdemelnek különösebb megemlítést, amelyeken megmaradt a markolatot a tüskéhez odaszorító vas karika is, különösen azért, mert ezeket az anyag összekeveredése következtében Hampel honfoglaláskoriaknak vélte (XVI. t. 1—4).

4

2 De ugyanezt a megoldást találjuk a muhi—korcsmadombi 10/Ű sír már említett késének az esetében is, amely viszont kétségtelenül szkíta-kori. A szorító pántok különben egy lemezdarab összehajlítása útján készültek. A pilinyi vas késhüvelyvég (XVI. t. 8.) a szentes—vekerzúgi 120. és 142. sír hasonló leletei alapján volt a szkíta-korba keltezhető.

4

3 A háromélű bronz nyílhegyek igen közönségesek. A mi esetünkben annyi a jelentőségük, hogy három lelőhellyel gyarapították a szkítaság itteni megtelepedésére vonatkozó adatainkat. A homokterenyei (mátraszelei) díszes »tegezdísz« közismert. Bő párhuzamaik következtében nem kell bővebben tárgyalnunk a szandai, és pilinyi csákányokat (I. t. 14, XVI. t. 6—7.). A pilinyi 2 fűzfalevél alakú lándzsahegy (XV. t. 1—2.) korának a meghatározását a hasonló gyöngyösi,

4

4 szentes— vekerzúgi

4

5 és nyárádszentbenedeki

4

6 példányok tették lehetővé. A harmadik, erősen sérült példánynak (XV. t. 3.) a szkíta emlékek közé való besorolása nem kétségtelen. A lándzsát kétrét behajlították, márpedig ez a kelták temetkezésénél volt szokásban. A nagylóci lándzsa is a fűzfalevélhez hasonló alakja révén lenne ide sorolható (XVI. t. 9.). A cserhátszentiváni zablapár (XII. t. 12—13.) páros lovas temetkezésre vall. A zabiák alakja nagyjából megegyezik az újabb időkben egyre nagyobb számban megismert példányokéval (Szentes—Vekerzúg,

4

7 Gyöngyös,

4

8 Mezőnyék, Diósgyőr,

4

9 Nyírmártonfalv.a, Nyíregyháza,

5

0 Hetény

5

1). Az egyenes oldalpálcáik révén mégis az általánostól eltérő változatot jelentenek. Legjobban hasonlít hozzájuk a hetényi 22. sír példánya. Utóbbi még abban is megegyezik az általunk bemutatottakkal, hogy az oldalpálcái középen aránylag szélesek és a kantár szíjazatának átfűzésére szolgáló nyílások nem alkotnak félig kiálló hurkot, hanem csak a pálca testén levő kis kerek lyukak alakjában jelentkez3

8 Arch. Ért. 17 (1897) 20, 10 k. 3

9 J. Eisner: Slovensko v pravéku. (Bratislava 1933) 165. 18. k., 6. 4

0 Utóbbi négy lelőhely : Roska M. : i. m. 91, 186, 224, 225 képek. 4

1 Uo. 173 k. 4

2 Hampel J. : A honfoglaláskor hazai emlékei. (Budapest 1900) 526. 4

3Párducz M. kéziratban levő tanulmánya. 4

4 Arch. Ért. 28 (1908) 44. 2 t., 4. 4

5 M. Párducz : Acta Arch. Hung. (1954) 19 k., 1-2. 4

6 Roska M.: i. m. 246 k., 1. 4

7 Arch. Ért. (1944-45) 43 t., 9 ; 45 t., 12. - M. Párducz : Acta Arch. Hung. 2 (1952) 48 t., 6 ; 49 t., 1 stb. - M. Párducz : Uo. 4 (1954) 2 t., 13 ; 3 t., 8 ; 12 t., 2. 4

8 Arch. Ért. 28 (1908) 44. 2 t., 6-9. 4

9 Utóbbi kettő : Gallus S. —Horváth T. : A legrégibb lovasnép Magyarországon. (Diss Pann. II. 9. Bpest 1940) 67 t., 3-6 ; 67 t., 1-3. 5

0 Utóbbi kettő : M. Párducz : Acta Arch. Hung. 2 (1952) 65 t.; 64 t., 5. 5

1 M. Dulek : i. m. 59. 79. kép.