Folia archeologica 7.
Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia
198 Mihalik Sándor szilárdul benne, hogy a. művészet segítségével megszünteti a kerámia területén a kulturális színvonalkülönbséget és porcelánt fog gyártani. A pápai gyár bérletének erőszakos birtokba vétele miatt — mint ismeretes— Fischernek 1838-ban távoznia kell a gyárból. De a kudarc nem szegi kedvét és továbbra is állhatatos szándéka, hogy a kerámiai ipar területén marad. Előbb a városlődi gyárban vállal érdekeltséget, majd tovább terjeszkedve összeköttetésbe lép a Stingl — Mayer János 1 1 féle herendi gyárral is. Az anyagiakkal kűzködők üzlettársaivá válik. Tőkeerősebb náluk, fürgébb és merészebb tervet forraló. A herendi épületek tulajdonosaival megegyezésre jutván, az ottani gyártási anyagokat és nyersanyagokat biztosító földeket megszerzi magának. Ezek birtokában és biztonságában, szerződésszégés címén azután megszabadul társaitól s 1839 végén már teljes birtokosa s egyedüli tulajdonosa a herendi gyárnak. 1 2 Újra elveszti Stingl Vince a munkahelyét, munkájának, fáradozásának gyümölcsét és eredményét. A Fischer tulajdonába került gyár mint Porcellán és Kőedénygyár alakul Herenden újjá. A gyárból kiszorult Stingl 1840-ben még Herenden lakik. De már nincs több keresni valója ott, mert Fischer üzleti módszereitől függetlenül is újra lemarad a kerámia területén. Nem tartanak többé igényt munkásságára. Stingl a magyar porcelángyártás dunántúli terveiből kirekesztődik s magára marad. Fischer, ha néha okosan latolgatva, de mégis vakmerően és bátran nekivág a porcelánnak, mert világosan felismeri ebben a fejlődés szükségszerű szakaszát. Ezért Stingl távozni kényszerül a neki idegenné vált otthonából. Jó pár évig nincs róla semmi nyom, adat, vagy hír. Hihető, hogy Városlődre költözött és közreműködött az ottani kőedénygyártásban. III. A XIX. század negyvenes éveitől a magyar kerámiagyártás központja Herend. Itt tör elő Fischer Mór, akinek nemcsak kezdő évei, de minden újból való nekirugaszkodása a haladást, az előremutató újat jelenti. Holies, a magyar művészi fajánsz gyári megalapítója, ekkor a fajánsz-, sőt a keménycserép gyártásával is a múlté már. A kassai gyár, a polgári kőedénygyártás nagy megvalósítója — a herendi porcelángyár megszületésekor — a megszűnés küszöbéhez érkezett. Herend mozgékonysága, kisugárzó ereje, áradó előretörése még a Pápán 1841 és 1845 között lábrakapni készülődő porcelángyártást is elsorvasztja. Fischer — annak ellenére, hogy közben gyakori anyagi, gyártási és megélhetési, gondokkal küzd — mégis biztosan áll a lábán. Bár előtte sok példa van, amely arra intené, hogy milyen kiszámíthatatlan egy ilyen porcelángyár működése, szívós energiával és hihetetlen becsvággyal építi azt az álmát, hogy Herend kifusson a vidékiesség szűk ösvényéről. Stingl mindezekkel szemben nemcsak tőkeszegény, hanem a fejlődés nagy lendületű vonalából kiszorulva, a kőedénygyártás egyre jobban szűkülő területén fokozottabban kezd a múltba ragadni. Ujabb pozíciókat veszít s a 1 1 Ez a Mayer János nem azonos azzal a Mayer János Györgygyei, aki 1839 január elején a pápai gyárat megvásárolta s akinek magának is személyes szerepe volt azután a városlődi kerámia történetében. — A Stingl-lel Herenden együttműködő Mayer a pápai kőedénygyár művezetője volt 1839 nyaráig. Ekkor kilépett, mert a herendi gyártásba kapcsolódott. 1839 szeptember közepétől Herenden működik. Az ottani gyártás akkor már Fischer anyagi segítségével folyik. 1 2 Révhelyi E. : i. m. 38.
