Folia archeologica 7.

Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia

196 A nyersanyagnak és a fának helyszíni előnyös beszerezhetősége Városlődöt Herenddel szemben előnyösebbnek tüntette fel Stingl előtt, annyira, hogy erős elhatározásává vált áttelepednie. Ezzel egyidejűleg anyagi gondjaitól is szabadulni remélt, olyképp, hogy nagyobb kiterjedésűnek tervezett új gyárát társaság birtokába szándékozott bocsájtani s annak felügyeletéért megelégedett volna a nyereség 10%-ával. Minthogy a kerámiagyártáshoz szükséges anyagok bányái s az égetésekhez kitermelendő fák erdőségei a veszprémi püspökség birtokában voltak, e követelmények alapján Stingl a Városlődre áthelyezni szánt gyárának jövendőbeli fenntartó tulajdonosául a veszprémi püspökséget szemelte ki. Ajánlatát nem fogadták kedvezőtlenül s 1828 november 3-án fel is szólították, hogy részletesebb terveket és javaslatokat készítsen, mert azok »vizsgálóra fognak vétetődni.«

7 A Stingl ajánlatnak — úgy látszik — mégis lett valami foganatja Városlődön. Feltehető, hogy ekkor, de bizonyos, hogy még 1839 előtt, létesült egy műhely Városlődön, mert éppen ennek alapján s így nem ok nélkül írta a későbbi herendi porcelángyár alapítójának unokája, Farkasházy Hugó emlékiratában

8 — az 1839 előtti évekre emlékezve — hogy a városiődi kőedénygyárat Stingl Károly létesítette. Ez a Stingl az a bátyja lehetett Stingl Vincének, akiről a tatai iratok több ízben megemlékeznek ugyan, de mindig csak keresztnév nélkül. Csak következtethetjük tehát, hogy ha Stingl Vince eredeti és teljes célját nem is érhette el, elgondolása és a veszprémi püspökségnek tett ajánlata mégis azt eredményezhette, hogy Városlődön is életre hívtak egy gyárat. A két Stingl testvér együtt dolgozott a tatai gyárban. Együtt lehettek bizonyára a herendi kőedénygyárban is s most, mikor a városiődi ajánlatból valami mégis megvalósulhatott, a mindig csak mellékszerepet játszó Stingl fivér végre önálló feladatkörhöz juthatott. Úgy sejtjük, hogy a fő finanszírozó a herendi Stingl maradt. A veszprémi püspökség hihetőleg ezzel a városiődi kerámiai vállalkozással kapcsolatban terheli meg 1087 Frt 24 krajcár hátrálékkal. Bár még röviddel előbb herendi gyárának áttelepítési és nagykiterjedésű fejlesztésének gondolatával foglalkozott, mégis szűkében volt az anyagi eszközöknek. A rátáblázott összeg megfizetése nagy terhet jelentett számára. Ezért Kopácsy József veszprémi püspökhöz fordult, kérte, hogy 1829 Szent Mihály napjára abból csak 400 Frt-ot fizethessen, a többire pedig 1830 február l-ig haladékot kért. A hátrálékot sem tudta azonban kellő időben kiegyenlíteni. Emiatt 1829 július 1-én püspökségi rendelet mondja ki, hogy »Stingl Vincze Herendi Edény Fabricans«-nak »különös kegyelemből még eggyszer és utolszor a kért terminusok megengedtetnek olly nyilvánvaló hozzáadással, hogy ha ezeken eleget nem tenne, az elégtételre kedvetlen módokkal is szoríttatni fog.«

9 A herendi gyár közvetlen közelében, Városlődön, egy újabb gyár létesült, Stingl Vince maga azonban Herenden maradt s ott foglalkozott tovább kő7 A veszprémi püspökség gazdasági levéltárában az 1828 november 3-án 596. szám alatt kelt főigazgatósági határozat : »A Herendi edény fabricáns Stringl (így!) Városlődre óhajtván mind a fára, mind pedig a földre nézvést nagyobb kiterjedésű fabricáját által tenné, és azt egy Társaságnak birtokába botsájtani, felvigyázását 10 p Cento nyeresség rész vételért fent tartván. — Válasz : Ezek eránt az illető plánumokat és Überslagokat bé nyujtván, vizsgalóra fognak vétetődni.« 8 A herendi gyár budapesti irodájának adattárában. 9 Az 1829 július 1-én 441. szám alatt kelt főig. rendelet. (A veszprémi püspökség gazd. levéltárában.)