Folia archeologica 7.

Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia

A városlődi régi kerámia »Rövidesen újjáéled a régi, hírneves városlődi kőedényipar, amelynek termékeit, a szép kivitelű tányérokat, csészéket, a kőagyagcsöveket hosszú évek óta nélkülözi az ország. A kőedénygyár üzembehelyezéséhez csaknem minden feltételt biztosítottak már. A berendezések nagyrésze megvan, a gyár legfontosabb alapanyagát szolgáltató agyagbánya pedig kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkezik.«

1 Üjra füstölögni fognak tehát annak a gyárnak kéményei, amely — ha a regéci porcelánt gyártó Telkibányánál, Herendnél és Pécsnél jóval szerényebb keretek között is, de lehetőségeihez képest — igen sok és szép kerámiai ötletet valósított meg. Újra munka és szorgalom sűrűsödik ott össze, ahol több mint száz éven át az alkotó tevékenység nélkülözhetetlennek látszó energiával táplálta a magyar ipart s melynek éltető tüzét a második világháború pusztító vihara oltotta ki. Élet sarjad ismét azon a talajon, melyből a magyar kerámia előrelendítésének, szépítésének annyi használható segítsége, tökéletesítése és kivirágzása fakadt. A dolgozó nép igényeinek bővebb kielégítésére, kulturális szükségleteinek gazdagabb ellátására, üzembe állítják a gyárat. Gazdasági és kulturális életünk elérkezett ahhoz a fejlődési fokhoz, mikor a városlődi kerámiai gyár működése és termékei nem nélkülözhetők már tovább a népgazdaságban s a magyar ipar segítő társként újra életre hívja műveltségbeli fejlődésünk emelésére. Ebből az alkalomból időszerűnek látjuk, hogy a ma már majdnem elfeledett s jóformán az ismeretlenségbe tűnt gyár múltjának néhány kiemelkedő mozzanatára levéltári adalékok segítségével rávilágítsunk s ne hagyjuk teljesen múltba veszni azt a sok igyekvést, buzgalmat s fáradozást, amely megérdemli, hogy jó emlékezettel iktatódjék be a magyar kerámia történetébe. A szórványos adalékokból összetevődő szakmatörténeti kép segítségül fog szolgálni talán azoknak a dolgozóknak is, akik most a városlődi kőedénygyártás újraindulásakor szervesebben óhajtják felhasználni gyáruk múltjából azt is, ami haladó hagyományként előre mutató s lendítőként értékesíthető. I. A városlődi kerámia történetének egyes gyökérszálai még a tatai régi fajanszgyár múltjáig érnek el. Érintik azt az eseményt, midőn az elözvegyült Schlögel Györgyné, az akkori tulajdonos, nem bírván már a harcot a kőedényés porcelángyárak versenyével, utolsó kísérletként rászánta magát a kőedény1 A Magyar Távirati Iroda »Újra megkezdi munkáját a városlődi kőedénygyár« című híradása 1955 január 21-én. 13 Folia Arch. VII.