Folia archeologica 7.

V. lumber Mária: Renaissance csipke

Renaissance csipke A Színművészeti Főiskola 1953 őszén régi, színpadi használatra már alkalmatlan kosztümöket juttatott a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum textilgyűjteményének. Az egyik, XVI. sz. második felének divatja szerint XVIII. és XIX. sz.-i anyagból készült ruha-rekonstrukció gallérját első pillantásra igénytelen — évszázados piszokréteggel borított, már sötétbarnára színeződött — csipkedarab díszítette. Csak gondos tisztítás után derült ki, hogy textilgyűjteményünk milyen ritka és becses darabbal gyarapodott. A csipkének nemcsak művészi rajza és finom kompozíciója, hanem különleges készítésmódja is indokolttá teszi, hogy vele bővebben foglalkozzunk. A varrott csipke előzményei a VII. századba nyúlnak vissza. Valójában az áttört hímzésből fejlődött ki s változott át lassan csipkévé. Amíg önálló művészi alkotássá vált, sok fejlődési fokon ment keresztül. Az áttört hímzés a középkorban különösen egyházi használatban terjedt el. Ügy értek el áttört felületet, hogy az alapszövet szálait a hímzés öltéseivel összehúzták. Ehhez a munkához a szálakat számolni kellett, hogy a hímzés öltései egyforma nagyságúak legyenek. G. A. Tagliente 1531-ben megjelent hímzésminta-gyűjteményében azt ajánlja, hogy lazább szövésű lenvásznat, úgynevezett burano vásznat használjanak, mert ennek a vászonnak könnyebb számolni a szálait és az öltések jobban összehúzzák, tehát áttörtebb hatású lesz a hímzés.

1 Sűrűbb szövésű vásznat nem lehetett az öltésekkel eléggé összehúzni, ezért a szálak kihúzásával kellett lazítani az alapszövetet. így fejlődött ki a szálak számlálásán alapuló áttört munkából a tulajdonképpeni áttört hímzés. Ennek az áttört hímzésnek már van tónushatása, mert a kihúzott szálak üresen maradó szabályos négyzet alakú helye sokkal nagyobb, mint az öltéssel összehúzott alapszöveten keletkezett apró rések. Ez a hímzés valószínűleg keletről került Velencébe s terjedt el a Földközi-tenger mellékén, ahol a XVI. században igen kedvelt. Az áttört hímzés készítésekor az alapszövetből bizonyos rendszer szerint kihúzzák a lánc- és vetülékfonalakat is, s így üres négyzetek keletkeznek (punto tagliato). E négyzeteket határoló szálakat sodorják, hurkolják át s hímezik bele az egyszerű mintát. Ez kezdetben mértani rajzú és mindinkább nagyobbodó négyzeteket tölt ki. A kitágult négyzetek nagyobb üres felületeket adnak s az ezeket kitöltő mustrák mind változatosabbak lesznek. Átlósan vezetett fonalakkal is osztják a nagy üres felületeket és csillagos mintával töltik ki. A négyzetes beosztás kitágulásával a punto tagliato szinte felszabadul a vászon kötöttsége alól, a nagy négyzeteket kitöltő csillagos, rozettás mustraváltozatok száma majdnem végtelen. 1 »Serve ui più facile a íparare sun tela di burato ouero altra sia tesuta chiaro accio possa meglio cötar le fila«.