Folia archeologica 7.
Kalmár János: A topor
172 Kalmár János A schwarzburgi várkastély Fegyvertára őriz egy csákányfokos fejű toport a XVII. század folyamáról. Hossza : 1050 mm, a cső hossza : 560 mm. A Fegyvertár 1726. évi inventáriuma azt írja e toporról : »Egy csákány járáshoz, amellyel egyúttal lőni is lehet.« A leírás szerint ez olyan csákánysétabot, amelyet Magyarországon a XVII. században viseltek. Nyele díszítetlen 3 2 (XLV. t. 7.). A Scheremetew-gyűjtemény csatakalapácsa elüt a szokásos ütőfegyverektől. Fejének mindkét végét tompa fokká képezték ki, ez azért is feltűnő, mert ebben a korban, a XVIII. század elején különösen Keleten megszűnt a nehéz sisak és vele együtt az ellene alkalmazott ütőfegyverek is kikerültek a használatból. Tehát ez a topor régi formákra üt vissza és valóban vezéri jelvényként szerepel. Orosz munka a XVIII. század elejéről 3 3 (XLVI. t. 1.). A XVII. század elejéről ismerünk keréklakatos toporokat, amelyek eltérően a korábbiaktól, szokatlanul hosszúak. Nem annyira harci célokra, mint inkább vezéri kezekbe készülhettek. Hosszú, vékony fanyelük, csontszalagokkal berakott díszű, bárdlapjuk megnyúlt, keskeny éllel, áttört művűek, ütésre, zúzásra alig alkalmasak. Polgári célokra készült példányokat is ismerünk ebből a megnyúlt nyelű példányokból még a XVIII—XIX. század folyamáról is. Meglehetősen korai időből, az 1530—1570 évekből származtatják a müncheni Kuppelinayr-gyűjtemény hosszúnyelű keréklakatos toporját. Nyelét berakott csontlemezsávok díszítik ; keskeny élű, áttört művű bárdlappal, félgömb alakú, nyolcélű, gerezdes fokkal készült. Ez a fegyver inkább sétához való. Az árverési katalógus leírása szerint V. Károly császár fegyvereivel hozható kapcsolatba. A fegyver azonban későbbi, kora a XVII. század elejére tehető. 3 1 Azonosan kiképzett fejű a Zschille-gyűjtemény toporpéldánya. A fej aranyozott díszű, nyele ugyancsak csontszalag-berakásokkal díszített, a keréklakat szerkezet alatt, a nyélre díszbojtot szereltek, ez a sétáláshoz, vagy ünnepi alkalmakkor használt botok jellegzetessége. A XVII. század elejéről származik. 3 5 Lengyel, vagy szász eredetűnek közölték azt a toporpéldányt, amelynek csöve hátrafelé működik, eltérően az eddig tárgyalt példáktól. A nyél végén koptatóvas helyezkedik el, tehát ez a példány valóban botként volt használható. Bárdlapja, tömör foka, magyaros szabású. Kora a XVII. század végére tehető (XLVI. t. 2.). A XVIII. század legelejéről való Fegyvertárunk hosszúnyelű példánya. Kováslakat szerkezetű, szokatlanul rövid, mindössze 12 cm hosszú csővel, aláhajló élű, bronzból öntött fejjel. A méternél hosszabb nyelének felső felét csont és gyöngyház berakás díszíti. Polgári célokat szolgált, sétabotként használhatták. Erre vall különben koptatóvasa is (XLVI. t. 3.). A Scheremetew-gyűjtemény hosszúnyelű példánya, ugyancsak a XVIII. századból származik. Francia kováslakattal felszerelt, valószínűleg lengyelországi készítmény. Sétáláshoz való fajta, aláhajló élű bárdlappal, tömör, négyszögletes fokkal. 3 6 Bányafőtiszti kezekben lehetett Fegyvertárunk bányamécses tartó bányászbárdja. Bronzból öntött, aranyozott, rokokó ízlésben keretezett díszítésű, 3 2 A. Diener— Schönberg : Das Fürstliche Zeighaus zu Schwarzburg. Waffenkunde IV (Berlin 1906). 339. 1378. sz. 3 3 E. von Lenz : i. m. X. 398. sz. 3 4 Waffensammlung Kuppelmayr i. m. XVIII. 385. sz. 3 5 R. Forrer : Die Waffensammlung R. Zschille i. m. 918. sz. 3 6 E. von Lenz : i. m. X. 396. sz.
