Folia archeologica 7.
Kalmár János: A topor
A topor 173 bárdlapjának felső sarka élesen felugrik. Erre akasztották a bányamécsest, ünnepélyes felvonulás alkalmával. Rövid csövének hossza : mindössze 160 mm, űrmérete: 8 mm, kováslakat szerkezete katonai gyalogsági puskához való. Az 1180 mm hosszú fanyele feketére festett, felső fele csavarmenetesen faragott díszű, csontlemezkékkel, majd bányászjelenetes vésett díszű nagyobb csontlemezekkel berakott. Származik az 1740—50-es évekből (XLVI. t. 4.). A XV III. század terméke a debreceni Déri-Múzeum fejszéje, amely egyszerű külseje után ítélve, katonai tábori ács, vagy egyéb más katonai mesterember szerszáma volt. Fejszerésze fakivágásra, illetve aprításra, vagy pedig a csapatoknak bozóton való átkelésénél útvágásra, rőzsevágásra alkalmas. Hossza : 900 mm, a puskacső hossza : 240 mm 3 7 (XLVI. t. 5.). A XIX. század elejéről származik Fegyvertárunk azon topor példánya, amelynél ismét felbukkan a hármas rendeltetés. Fokosbalta feje öntöttréz, élét ráhegesztett acélból képezték ki. A bárdlap alsó szintjén akasztóhorog van kialakítva. Bevert kör- illetve csillagalakok díszítik. Puskájának csövén kovás lakatszerkezet van. A cső tetején ezüsttel kivert szöveg : MEMENTO MORI olvasható. Nyelét berakott ezüst huzallal díszítették. A cső végére négyélü pengéjű tőr van rácsavarva, vashüvelyű markolata révén. Hossza : 950 mm, a cső hossza : 272 mm, űrmérete : 13 mm (XLVI. t. 6.). Az egész fegyver igen mesterkélt, játszadozásszámba vehető készítmény. A XVIII. század derekáról származik az a magyar fokosbaltaszerű topor, amely inkább hosszú pisztolyhoz hasonlít. Eredetileg pisztolyhoz tartozó csöve, rokokó ízlésben metszett művű, pisztolyhoz tartozott kovás szerkezete, haditrófea véséssel díszített lakatja és a nyél veretei is. Nyelének hátsó vége kissé meghajlik, vésett recézésű, ebben is utánozza a pisztolymarkolat nyakát. Hossza : 600 mm, a cső hossza : 340 mm, űrmérete : 15 mm (XLVI. t. 7.). Az összetett rendeltetésű fegyverek egy késői, a XIX. század második feléből származó példányát, amely valamelyik szegény magyar vadásznak fegyvere volt, a MÉH fémgyűjtő telepén találtam meg. Bárdlapja a gyengén ívelt éle felé kiszélesedik. A bárdlap indulásának felső szintjén felálló horgot figyelhetünk meg, amelyre az elejtett vadat, vagy egyéb terhet akasztottak, a vállra vetett helyzetben. Négyszögletes fokának oldalait bevert sárgaréz lemezcsíkokkal díszítették, sarkainál tüskék vannak kiképezve. Ez a megoldás emlékeztet a XVII. század folyamán kedvelt fokkiképzésre, amelyet liliom alakúnak jellemeztünk. Ennél azonban a középtüske hiányzik. Köpűnyílása, amelynél fogva a nyélre, illetve a csőre van húzva, úgy képezték ki, hogy a cső felé eső rész kivágott nyílásán át a célzás lehetséges volt. A 8 oldalas cső hossza ; 390 mm, űrmérete : 13 mm, az egész fegyver hossza 620 mm (XLVI. t. 8.). Feltűnő jelenségként állapíthatjuk meg, hogy ezen késői származék mennyire megőrizte elemeiben az ősi formát. A nyél rövid, mint a XVI. század végéről származó fejszés példányok, tehát valóban eszközként, illetve fegyverként használhatták eltérően a későbbi XVII. századi példányoktól, amelyeket zúzásra, ütésre már nem alkalmazhattak. Munkánk egyik célja volt a hazai meglehetősen gazdagnak mondható tárgyi anyag közrebocsátása, a megfelelő fejlődési sorozatba való iktatása. A fejlődési sor jellegzetesebb példányainak ismertetése vet azután teljes fényt ennek az érdekesnek mondható fegyvertárgynak az életére, azaz megjelenésére és továbbélésére. Az emlékanyag sorbaállítása adta meg azt a támpontot, 3 7 Déri F.: i. m. 149.
