Folia archeologica 7.
Kalmár János: A topor
168 Kalmár János felett, a nyélben belül rejtve helyezkedik el. Bárdlapja széles, ívelt élű, foka rövid tüskékre osztott. Harci célokra is alkalmas díszfegyver. 5 A madridi Királyi Fegyvertár fokosbalta példányának korát, Cristobal Frislera fegyverkovács-bélyege határozza meg, az 1551. évre. Az 1594. évi inventárium bejegyzése II. Fülöp tulajdonának mondja. Bárdlapja holdsarló alakú, ívelt, négyszögletes tömör fokú. A puskacsövet nyolcszögletes, nagyméretű — gyalogsági puskához való — keréklakatos szerkezettel szerelték fel, fogantyúját, Nyugaton otthonos formájú, bőrrel vonták be. A fegyver hossza : 560 mm, a cső űrmérete 12 mm. 6 (XLIV. t. 3.) A Zschille-gyűjtemény XVI. század végéről való példánya keskeny élű, tömör négyzetes fokú balta, ágyazat nélküli puskacsőre szerelve. Keréklakatos szerkezetű. A nyél hátsó vége a Nyugaton otthonos fogantyúforma. A fej alatt övbe akasztható horog van felszerelve. 7 A Haenel által közölt csákányfokos tüskéje meglehetősen hosszan nyúlik meg, tehát ez a fegyver a XVII. század elejéről való. A csákányfej ágyazat nélküli puskacsőre van szerelve, a nyél végén nagyméretű gomb ül. A puska keréklakatos szerkezetű. 8 A Scheremetew-gyűjtemény csákányfokosa lengyel, vagy orosz készítményű. Tévesen a XVIII. század elejéről keltezték. Feje kiszélesedő, négyszögletes fokkal és ívben aláhajló tüskével. Közvetlenül a vékony, faágyazat nélküli puskacsőre van szerelve. Kovás szerkezetű. A nyél végére nagyméretű vasbunkó került. A cső, a rajta levő bélyeg — korona alatti W. P. — monogram szerint, 1650 évben készült, ismeretlen mester műve. Tehát a Fegyvertár korhatározását a fegyverkovács bélyege helyesbíti. Ez a fegyverpéldány a nyugati jellegű lőberendezéses csákányfokos továbbélése. 9 (XLIV. t. 4.) Legkevésbé szerencsés megoldás a londoni Tower XVII. század legelejéről származó csákánya. Széles, lapos fokában hét rövid puskacső helyezkedik el, elsütésük keréklakatos szerkezettel történt. Feje rosszul egyensúlyozott, általában az egész fegyver nehézkes, de kidolgozása finom és aprólékos, szerkezete pedig szellemes megoldású. 1 0 A XVI. század végi és XVII. század eleji példányoknál feltűnő külső kialakulást figyelhetünk meg, amely ettől az időtől kezdve állandósul : a puskacsövet faágyazatba fektetik, a nyelet ugyancsak fából készítik. Kiállításukon azonban még továbbra is meglátszik, hogy vezéri kezek számára készültek. Feltűnő, hogy külsejükben már elszakadtak a nyugattól, bárdformájuk már kelet-európai, orosz, vagy lengyel divatú és harcra is alkalmas fejsze- vagy bárdlappal vannak felszerelve. Nyelük hátsó vége sincs már — az ekkor nyugaton még otthonos — erőteljes fogantyúvá kiképezve. Fegyvertárunk széles bárdlapú példányának hossza : 580 mm, a cső hossza : 238 mm, űrmérete : 11 mm. Barna fanyele, csontszalagokkal berakott díszítésű, nyele végén jelentős nagyságú gömbalakú gomb ül (XLIV. t. 5.). A balta nyelének vége az egykorú keréklakatos pisztoly markolatát utánozza. Ebből az világlik ki, hogy a pisztolyt vették alapfegyverül s ehhez járul 5 E. Haenel: Kostbare Waffen aus der Dresdner Rüstkammer. (Leipzig 1923). T. 72. b, d, e, 146. « Catalogo de la Real Armeria de Madrid. (Madrid 1898) 312. 7 R. Forrer : Die Waffensammlung Zschille in Grossenhain. (Berlin é. n.) 221 1., 1060. sz. 8 E. Haenel : Alte Waffen (Berlin 1920) 4., 7. sz. 9 E. von Lenz : Die Waffensammlung des Grafen S. D. Scheremetew in St. Petersburg. (Leipzig 1897) 10., 397. sz. 1 0 G. Fr. Laking : A record of European armour and Arms IV. (London 1921). 342
