Folia archeologica 7.

C. Willielmb Gizella: Martino Rota magyar arcképei

Martino Rota arcképei 159 tett pozsonyi utazását, amikor a pozsonyi várkápolna freskóinak művészi szakértőjeként érkezett hazánkba, s feltehető, hogy itt tartózkodása elhúzódik, így lehetséges, hogy ez év őszén még Pozsonyban mintázza az újonnan kinevezett érseket. Verancsics decemberben ment Bécsbe, ahol Abondio állandó működési helye volt. Mindebből kétségtelen, hogy akár Bécsben, akár Pozsonyban mintázta Verancsicsot, az érem a kor szokása szerint nem maradhatott el soká az azt életrehívó eseménytől. Ezért 1570 elején el kellett készülnie, így a metszet keletkezési idejét is 1570. első felére tehetjük. A keltezés mellett másik fontos kérdés az arckép hitelességének kérdése. Amint már fentebb is említettük, Rota ez esetben idegen minta után rajzolta az érsek arcképét. Ennek oka valószínőleg Verancsics rövid bécsi tartózkodásában rejlik, amikor nem volt mód az alaposabb lerajzolására. Másrészt talán a profilos éremszerű beállítás jobban kedvezett a több részes ünnepélyes kompozíciónak, amellyel Rota a korabeli német barokk rézmetszés egyik kedvelt arckép-beállítása mellett tett hitet. Későbbi, közvetlen szemléletből táplálkozó Verancsics-arcképe is arról tanúskodik, hogy szükségét érezte pártfogója egyéni élmény alapján történő megörökítésének. Az érem után készült 1570-es arcmás lényegében megegyezik azokkal a gyér adatokkal, amelyek Verancsics külsejéről fennmaradtak.

1

0 Ezek szerint magastermetű, széparcú férfi volt hosszú orral. Szakálla övig ért, ősz haja pedig félig takarta fülét. Összehasonlítva a képet Melchior Lorchnak 1556-ban az első törökországi békekövetség idején készült jobbprofil arcképével

1

1 látjuk, hogy a jellegzetes vonások mindkettőn megvannak. A Rota-féle arckép formáinak teltebb kezelése a lekerekített, erőteljes fény-árnyékhatással dolgozó olasz érem-minta számlájára irandó. Rota ezen művének arcképét két ízben is felhasználták a XIX. században, mint fametszetes illusztrációt. Török János : Magyarország prímásai. Pest, 1859 c. művében és a »Hazánk és a Külföld« 1867-es évfolyamában. 1571-ben került sor arra, hogy Rota pártfogóját élet után is megörökítse. A művész igyekezete minden bizonnyal megértéssel találkozott az érseknél, aki mint igazi humanista átérezte a személyiség megörökítésének fontossá gát. Hiszen maga írt verset Dürer Melanchton-arcképéhez.

1

2 Amikor még Izabella királyné szolgálatában állott egyik külföldi útja alkalmával ő szerződtetett festőt a fiatal János Zsigmond megörökítésére.

1

3 A második Verancsics-arckép (Magyar Történelmi Képcsarnok) (XLII. t. 2.) félalakban, asztal mögött ülve ábrázolja az érseket. Szembenéz, kissé balra fordul. Bajusza és mellig érő szakálla van. Öltözete csuklyás pallium, mellén vastag aranyláncon kereszt függ. Az asztalon nyugtatott bal kezében olajággal átfont handzsár és tőr, utalás a török—Habsburg béketárgyalásokon két ízben végzett sikeres munkájára. Az asztalon homokóra, könyvek, a metszet felső jobb sarkában a Verancsics-címer az érseki jelvényekkel, bal sarkában a felirat és az 157l-es évszám.

1

4 Jelzése: »MARTINUS ROTA SIBENICESIS.« 1

0 Faustus Verantius : Vita Antonii Werantii .... Kovachicli : Scriptores reruin Hungaricarum minores inediti. I. (Budae 1796) 198. 1

1 Nagler : i. m. IX. 30. 22. sz. — Reprodukálva : Bártfai Szabó L. : Ghymesi Forgách Ferenc. (Budapest 1904) 47. l.-ján. 1

2 Szalay L. : Verböczi István és Verancsics Antal. Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI. században. (Pest 1859) 156. sk. 1

3 Siklóssy L. : Verancsics Antal mint műpártoló. Budapesti Szemle (1918) 418. 1

4 Nagter : i. m. 232., 102. sz. - Bartsch : i. m. 279- 280., 102. sz. - Le Blanc : i. m. 368.; 91. sz. - Szinnyei J. : i. m. XIV. 1078. h.