Folia archeologica 7.

Saád Andor-Nemeskéri János: A Szeleta barlang 1947. évi kutatásainak eredményei

A Szeleta barlang 1947. évi kutatásainak eredményei A Szeleta-barlang a magyarországi ősemberkutatás történetében alapvető, nagyfontosságú lelőhely. A Bükk-hegység barlangjainak és legfőképpen a Szeletának feltárását a miskolci »szakócák« (1891), nem különben a miskolci avasi temetőben sírásás közben talált paleolitok kérdésének tisztázása céljából Herman Ottó szorgalmazta. Ezek a kutatások végeredményben a magyarországi pleisztocén-kori ősember létezése körül kialakult vitának eldöntését célozták. A Szeletában 1906-ban kezdődő és 1913-ban végződő, összesen 15 hónapig tartó rendszeres kutatás minden várakozást felülmúló eredménnyel járt, s a barlang feltárásának Kadic Ottokár által következetesen alkalmazott módszere mintaszerű volt. A kutatásokat Kadic 1908-ban Hillebrand Jenővel együtt folytatja s az 1906-tól 1913-ig tartó ásatások eredményeit 1915-ben részletesen ismerteti.

1 A Szeletában folytatott ásatásokat a külföldi szakkörök is igen nagy érdeklődéssel kísérték és az egyes szakemberek által hangoztatott kételyeket csakhamar eloszlatták a pontosan végzett ásatások és a nagy számban előkerült leletek. A Szeletából kikerült anyag európai viszonylatban is a solutréi művelődés egyik legfontosabb leletét alkotja. A lelőhely jelentőségét különösen az a tény határozta meg, hogy a Szeleta solutréi iparát Hillebrand beosztása szerint — amint Kadic írja — »tipológiai és rétegtani szempontból is két jól megkülönböztethető, de kapcsolódó tagok által genetikailag is összefüggő kultúrszintre sikerült szétválasztani, a solutréinek egy idősebb és egy újabb periódusára« (korasolutréi és javasolutréi). A javasolutréi a felsőbb szintekben, (főleg a világosszürke és vöröses barlangi agyagban), a korasolutréi az előbbihez viszonyítva mélyebb szintekben (a világosbarna barlangi agyagban) található. A javasolutréit igen fejlett technikájú, szabályos, lapos babérlevél alakú lándzsahegyek és túlnyomóan lapos szilánkolás, a korasolutréit durvább kidolgozású, szabálytalan, vagy kevésbé szabályos »babérlevélhegyek« és túlnyomóan merőleges szilánkolás jellemzik. A korasolutréiban is előfordulnak szabályos babérlevél alakok, de ezek ritkábbak és kisebb méretűek. Sajnos, a Szeleta rendszeres feltárásának folytatására csak 1928-ban került sor, amikoris a barlang fő-folyosójának hátsó szakaszában egy javasolutréi lándzsahegy, az előcsarnok és mellékág határterületéről pedig számos korasolutréi típusú forma kíséretében két csonteszköz került elő. Ezek közül az egyik amellett szól, hogy a Szeleta korasolutréi ipara a későaurignacival 1 Kadic 0. : A Szeleta-barlang kutatásának eredményei. Földtani Int. Évkönyve 23. (1915) 147 skk.