Folia archeologica 7.

Saád Andor-Nemeskéri János: A Szeleta barlang 1947. évi kutatásainak eredményei

16 Sacíd-Nemeskéri keveredhetett. A szóbanforgó hasított alapú csontlándzsahegyet Hillebrand a franciaországi aurignaciból jól ismert »pointe d'Aurignac, à base fendue« néven meghatározott csonteszköz-típussal azonosítja.

2 Hasonló csonteszközt talált Hillebrand már előbb a Pálffy barlangban is. A Pálffy barlangban (Dzeravá skala) újabban Prosek ásott.

3 A bonyolult rétegsort sikerült az eddiginél világosabban széttagolnia. Ő a szeletai rétegegyüttes felett késői aurignacit talált. Tagadja a hasított alapú csontlándzsahegyek létezését a Dzeravá skala-ban. Amint Vértes L.-hoz írt levelében

1 közli : »... in Dzeravá skalánur eine Szeletien-Schicht befindet (sie ist aber durch Kryoturbation sehr stark gestört!); in dieser Schicht wurden ausser einer typischen Szeleta-Industrie häufige Knochenspitzen gefunden, die man in vier verschiedene Gruppen einteilen kann. Ausser den typischen mladecer Spitzen fanden wir auch flache grobe Knochenspitzen weiter bikonische Spitzen mit rundlichem Querschnitt und endlich mladacer Spitzen mit ausgebreitetem Kopfabschnitt. Viele von diesen Spitzen sind gespaltet, die Spaltung kommt aber nur bei gebrochenen Spitzen vor und es ist sehr wahrscheinlich, dass diese Erscheinung ganz natürlich (ohne Menscheneinfluss) entstanden ist. Bei den gebrochenen Spitzen befindet sich die Spaltung nicht nur an der Basis, sondern oft auch an der Spitzen. Bei den völlig erhaltenen Spitzen könnten wir nie eine künstliche Spaltung beobachten.« Prosek megállapítása ellenére is fenntartjuk azonban azt az álláspontunkat, hogy a Hillebrand által kiásott hasított alapú csontlándzsahegy hasítéka nem véletlen. Azt is tudjuk, hogy egy ilyen eszköztípus megjelenése nem szokatlan a magyar »szeletai« dunántúli csoportjában

5 sem. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy amíg a régebbi ásatásokról szólva az illető szerzőket követtük a »solutréi« kifejezés használatában, addig az újabb ásatásoknál s a magunk munkáját illetően is a továbbiakban az európaszerte elfogadott »szeletai« megjelölést fogjuk használni, érzékeltetvén a szóbanforgó műveltségnek a solutréitól való alapvető különbözőségét. Visszatérve a Szeleta korábbi ásatásaival kapcsolatos megfigyelésekre, ki kell még térnünk arra a kérdésre, hogy az 1928. évi ásatás idején, amikor a hasított alapú csonthegyet megtalálták, az volt a vélemény, hogy az Istállóskői barlang »késői java-aurignaci« — leleteiből ez az eszközfajta hiányzik. Az utóbbi évek ásatásai azonban ennek — a Szeletától légvonalban alig 20 km-re fekvő — barlangnak aurignaci 1. rétegéből meglepően sok és jellegzetes hasított alapú csontlándzsahegyet hoztak napvilágra. Ugyanakkor az aurignaci II. rétegből a Szeleta hasonló leleteivel azonosnak tűnő fejlett babérlevélhegy töredékét ásták ki.

6 Ezek a leletek több szempontból új megvilágításba helyezik pl. a Szeleta 1928 évi ásatásán megfigyelt jelenségeket is, nevezetesen azt a körülményt, amire már egy alkalommal utaltunk,

7 hogy t. i. a Szeleta baloldali oldalfolyosójának korai-szeletai rétegében egy bizonyos ponton — ott, ahol a hasított alapú hegy is előkerült — babérlevélhegyek nem voltak, előkerültek azonban aurignaci 2 J. Hillebrand : Über eine neue Aurignacien-Lanzenspitze à base fendue aus dem ungarländischen Paleolithikuin. Die Eiszeit 5 (1928) 99. — Saád A. : A Biikkhegységben végzett újabb kutatások eredményei. Arch. Ért. 43 (1929) 243 skk. 3 Fr. Prosek: Vyzkum jeskiné Dzeravé skaly v Malych Karpatech. A R. 3 (1951) 293 skk. 4 Fr. Prosek és V. Lozek levele Vértes L.-hez 1955. II. 3-án (Vértes László szíves közlése). 5 Mészáros Oy.-Vértes L., Arch. Ért. 82(1955) 3 skk.; Acta Arch. Hung. 5 (1955) 1 skk. 6 L. Vértes : Acta Arch. Hung. 5 (1955) 7 Saád A. : i. m. 247.