Folia archeologica 7.
Lenkei Mária: Három későrómai, ún. moesiai ezüsttál a Nemzeti Múzeumban
108 Lenkei Mária A mildenhalli leletben a Dávid-csillagos tál technikája igen hasonló a szalagdíszes tálhoz. (14. ábra, e) A két egymásra helyezett háromszögből alakuló csillag kettős keretelésű és a csillag s a kör közötti kis részeket sziromsor tölti ki. A cikkelyek közti lapos részeken szintén sziromsor van. 5 2 A belgrádi ezüsttálon is — mint láttuk — Dávid-csillag van, amelynek két háromszögből alkotott formáját szintén vastag szalag veszi körül. (13. ábra, 2. sz.) 5 3 Figyelembe véve kizárólag a technikai felkészültséget, amellyel a moesiai tál készült, megállapíthatjuk, hogy igen közeli rokonságban van a legutoljára említett párhuzamokkal, tehát feltételezhetjük, hogy ez is, mint azok, a IV. sz.-ban készülhetett. * Összevetve az összes eddig tárgyalt párhuzamokat, az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. A rozettás és szalagdíszes tál peremén körben futó astralagos sor, mint az előbbiekben kitűnt, igen sok más hasonló tárgyon ugyancsak előfordul. Az, hogy egyes kutatók szerint ez a II. sz.-ra utal, nem jelenti azt, hogy a moesiai tálak is ilyen koraiak, mert belső díszítés tekintetében a szalagdíszes kétséget kizáróan a IV. sz.-i tálakhoz kapcsolódik. A rozettás tál némileg kivétel. Ennek párhuzamai is korábbiak, mert ha technikáját és szerkezetét vesszük figyelembe a chaource-i,- chatuzangei darabokhoz kapcsolódik, bár vannak későbbi párhuzamai is. Technikájában kezdetlegesebb, mint a szalagdíszes, az astragalos szegély durvább kivitelű, valamint a rozetta is elnagyolt, nem finom munka, készítés módjában nem azonos, megfelel a III. sz.-ban tapasztalható általános gazdasági válságnak. Az egész munka nem érte el azt a színvonalat, ami a IV. sz.-ban már megvan a keletről bevándorolt mesterek, vagy a balkáni műhelyek működése eredményeképpen. Ezekből tehát arra lehet következtetni, hogy ez a tál a 111. sz. végén készülhetett. Visszatérve a szalagdíszes tálra, itt erősen figyelembe kell venni a díszítést és a technikát. Az astralagos perem finom munka, előre készített és ráforrasztott szalag. Az embléma szalagjai szinte ugyanolyan technikával készültek, mjnt a két Dávid-csillagos szalagjai, amelyek keretezik a díszítéseket. A trapraini darabok szegélyezései is ugyanilyenek. A levelek, szirmok szintén úgy készültek, mint a traprainiek a kanálon, a korsón, a tálakon, töredékeken s az előbb említett csillagosokon. A szerkezet elrendezése igen hasonló a conçesti, appleshaw-i tálakhoz, valamint az augsburgi lemezhez és a konstantinápolyi domborműhöz, valamint a Drasche-téglagyári s az ehhez kapcsolódó övveretekhez. Ezek, mint láttuk, mind a IV. sz.-ból származnak, tehát a moesiai szalagdíszes tál is ebben az időben készülhetett. A cikkelyes tál ugyancsak a IV. sz.-ból származik. Peremdísze igen rokon a cesenai tál embléma keretével, amely szintén ebből az időből való. A tál szerkezetének legkorábbi előfordulása a párhuzamok között a chaource-i kincslelet egyik darabján figyelhető meg. Itt a cikkelyek nem díszesek, az egész tál igen egyszerű és szkematikus, a II—III. sz.-ból való. Az esquilinusi, mildenhalli, trapraini kincsek nagy táljain már van díszítés, sőt nem csupa hornyolat díszíti ezeket, mert lapos részek is vannak közbeiktatva. Azonban a mintázat ugyanolyan jellegű és technikájú, mint a moesiain. A perescsepinai edényke ezek továbbfejlődésének példája. 5 2 L. 8. jegyzet. 5 3 L. 13. jegyzet.
