Folia archeologica 7.

Lenkei Mária: Három későrómai, ún. moesiai ezüsttál a Nemzeti Múzeumban

109 A tálak készítésének helye kérdéses. A tálakon semmilyen mesterjegy nincsen, így csak feltevésekre szorítkozhatunk. A szalagdíszes tál Lakonoc-a nem bizonyít mestert, mert ilyen mesterről nincs tudomásunk. Valószínűbb, hogy ez a név Lakon, genitivusban, a tál egyik tulajdonosát, vagy éppen készíttetőjét jelzi. Ismerünk azonban egy sirmiumi mestert ebből a korból : Flavius Nicanust, akinek ötvösműhelye volt. Ezüstlapon felirat őrzi emlékét :

5

4 Flav(i) Nican(i) Vasc(ularii). Mivel Sirmium igen közel van Sabáchoz, ahol a tálak előkerültek, esetleg feltételezhető, hogy ez a mester készítette a két IV. sz.-i tálat. A földbe kerülés legvalószínűbb időpontja 378 körül lehet. A római birodalom ezen részén, tehát Sabác környékén már valamivel korábban megkezdődtek a zavaros idők. Utalhatnánk evvel kapcsolatban Arnmianus Marcellinus egy helyére, ahol azt írja le, hogy Gratianus menyasszonyát Sirmiumtól nem messze, egy barbár betörés alkalmával majdnem elrabolták.

6

5 Mitrovicáról (Sirmium) ismerünk egy éremleletet, mely II. Constantiusszal zárul. Brunsmid szerint 5

6 ezt 350 körül rejthették el, amikor Illyricumban ellencsászárnak választották Vetraniót. Egy másik éremlelet Vinkovcéból II. Valentinianusszal zárul. Erről Brunsmid azt írja,

5

7 hogy 379 előtt kellett, hogy földbe kerüljön. 376-ban Fritiger és Alavivus betörtek az alsó Duna-szakaszon. Valens, aki a perzsa hadszintérről idejött, 378-ban nagy vereséget szenvedett a gótoktól Hadrianopolisnál. A gótokkal csak a békés megegyezés volt az ésszerű. Ezért adja fel Theodosius Moesia Inferiort. A háborús események egész sora hozható tehát kapcsolatba Sirmium környékén az ezüstlelettel. Elképzelhető, hogy a tálak tulajdonosa ezen a vidéken is bizonytalannak érezte a helyzetet és értékeit elrejtéssel biztonságba akarta helyezni. Lenkei Mária 5

4 CIL III 6331, a. 6

5 Amm. Marcel. XXIX 6. 6

6 J. Brunsmid: VHAD 2 (1896-7) 82. « J. Brunsmid: VHAD 12 (1912) 272.