Folia archeologica 6. (1954)
Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban
A falusi kovács a XV—-XVI. században 141 kiigazítani. A faragást a körömfaragóval végezték. 7 9 Összetett szerkezete arra mutat, hogy igen finoman igazodik a,pata és a kényes nyir faragásának sok figyelmet és gondosságot követelő munkájához (XXXII. t. .5—6.). A mester munka közben egyik kezében a nyelet fogja, s a pengét irányítja, másik kezével a gömbös fejű fogantyúrész fejét üti. A nyirazás munkájánál igen nagy szükség van a segéd közreműködésére (19. ábra). A nyirazásnál a kovácsnak igen óvatosan kell dolgozni. Ha a szarutakarót túlságosan lefaragja, elvékonyítja, az eleven rész könnyen megsérül, s a ló megsántul. 8 0 Ha a ló nyirazás közben megsántult, a kovácsnak kellett gyógyítania. 81 A rossz nyirazás s az azt követő gyógyítás gyakori eset volt. 8 2 A kovácsnak gyógyító munkájával tehát elsősorban saját hibáját kellett kijavítania, s innen van a kovácsok nagy gyógyító gyakorlata, s részben ez az alapja annak, hogy orvos hírébe kerültek. Valószínűnek látszik, hogy a falusi kovácsnak is — éppen úgy, mint napjainkban — előre elkészített patkókból és patkószegekből nagyobb készlete lehetett. Későközépkori ásatásainkból igen sok patkó került elő. Ezeket nagyjából két csoportra lehet osztani. Az egyikbe a keskeny, de vastagszárií patkók tartoznak. Ezek szárainak végén kikovácsolt sarok van (XXXIV. t. 4.). A másik csoportba tartozók széles lemezesek — közepükön hosszúkás, esetleg szögletes kivágás van. Sarkuk nincsen, csak végük van néha egy kicsit visszahajlítva (XXXIV. t. 1—2.). Eldöntetlen kérdés az, hogy a kétfajta patkót időszakonként változtatták-e (téli—nyári), vagypedig attól függően használták egyiket vagy másikat, hogy hátaslovat, igáslovat stb. patkoltak-e velük. 8 3 Igen sok jobbágy kovácsnak patkóban és patkószegben kellett lerónia jobbágyi szolgáltatását a földesúr számára is. 8 4 7 9 1597. »Az kouacz uinnye hazban 1 keöröm faragó« (Oklsz. 539.) 1597. »1 keorom keritö« (Oklsz. 539.) 1552. »Ferramentum keremwas (Oklsz. 539.). A Schlägli Szójegyzékben 1301. angarium — corlat — 1302. scalprum — idem, a Besztercei Szójegyzékben 735. angarium — corlath, 736. scapr — idem. A középkori latinságban a »scalprum« szó jelentése — »éles szerszám«, amivel faragnak. De később is ez a jelentése, sőt Páriz — Pápai »Dictionarium«-ában jelentése már körömfaragó (550. o.). A szójegyzékek írói nem tudva a szó pontos magyar jelentését, egyszerűen »idem« szót írtak oda, vagy gondolkodás nélkül másoltak egy másik szó jegyzékből. A »scalprum« szó jelentését azok a szavak is meghatározzák, amelyek a szójegyzékben körülötte vannak. Ezek mind a patkolás műszavai, s közülük csak egyetlen fontos patkolószerszám hiányzik, a körömfaragó. Ezek alapján nyugodtan föltehetjük, hogy a szó jelentése köröiiifaragó. Megtaláljuk a XV—XVI. századi kovácsábrázolásokon (19., 20. ábra), XVI— XVII. századi dísz-körömfaragók pedig német és francia gyűjteményekben vannak eredeti fanyéllel. (Bernt W. : Altes Werkzeug. München 1939. 67. t.) 8 0 1504. »Kolozswarath pathkoltateek louamat akkor megnvirazaak megsanthula« (MNy. 1906. 249.). 8 1 1560. Kecskemét. »Mikor valakik az kovács mesterek közül. . . (a lovat) .. . megnyiraznája, olyankor az mester gyógvítani tartozik.« (Hornyik : Kecskemét története II. 296.) 9 2 1 693. »Ha az lónac az nyirját igen megfaraggyák, hogy lába megdagadna, ved az lenmagot, főzd meg, kösd a ló lábára.« (MNy. 1906. 250.) 8 3 A patkó történetére 1. Zimmermann A. : A patkó eredetéről vonatkozással az Árpád-ház korabeli magyar leletekre. MGTSZ. 1906. 55—59., Winkelman F. : Über das Hufeisen. Germania, XII. 1928. 135—143., Garnat G. : Le fer a cheval a travers l'Histoire et rArclieologie. Paris, 1951. 8 4 1620. »Az kovács mind az tavalyi s mind az idei patkókkal és szegekkel adós...<(, ». . .Az kovácsot az patkókkal és minden patkolószerszámokkal ide felküldjétek, de először az patkókat és szegeket szépen megegyengesse és meghomorítsa, mert itt nem lesz hol megegyengetni« (MGTSZ. 1895. 199., 1631.) — Egyik kovács szerjárás helyett évi 40 patkót és 240 patkószeget ad. (I. Rákóczi Gvörgv birtokainak gazdasági iratai.) (1631—1648.) Bp. 1954. 103.
