Folia archeologica 6. (1954)

Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban

142 Szabó György A patkószögek nagy tömegben való elkészítésére szolgált a patkószeg-fejező szerszám.

8

5 A. kovács a nyirazá^ után a patkót biztosan éppen úgy, mint ma, fekete melegen felpróbálta a patára, majd vörösre hevítve, az üllőn hozzáigazította a pata formájához. Ezután még forrón illesztette a patára, hogy kissé beleégjen — tehát teljesen összesimuljon vele. A patkó felszegezéséhez külön kalapácsot használtak, a patkóverőt (XXXII. t. 2.).

8

6 A MNM Történeti Múzeumában leWS XVII. századi — céhjelvény — dísz-patkolókalapácshoz hasonlíthattak a középkori közönséges patkóverők.

8

7 A patkó felszegezése igen kényes és sok ügyességet kívánó munka volt. A szöget úgy kellett beverni, hogy az csak a köröm szaruállományán menjen keresztül, s a pata elevenjét ne sértse meg. Ha a kovács a pata elevenjébe verte a szöget, vagyis megnyilalta a lovat, akkor az megsántult. A nyilazás éppen úgy, mint az ügyetlen nyirazás igen gyakori eset volt.

8

8 A megnyilazott lovakat nyilván ugyanúgy gyógyították, mint a megnyirazottakat (1. 82. jegyzetet). A bevert és visszahajlított patkószeg hegyét a patkószeg-fogóval csípték le, s az esetleg rosszul bevert szeget is ezzel húzták ki.

8

9 Erre a célra használhatták a kurittyáni leletmentésből származó fogót

9

0 (XXXI. t. 6.). Vele azonos lehet a patkoló fogó is.

9

1 A patkolás utolsó munkamozzanatában a közelmúltban is reszelővel hozzáformálták a patát a patkóhoz.

9

2 A patkolás fontosságára mutatnak azok az előbb már idézett törvények, amelyek már a XIV. században anyagi ellenszolgáltatást követelnek a kovácstól, ha a lovat megsérti. A fentiekben láttuk, hogy a patkolásra és abból is a nyirazásra maradt fenn aránylag a legtöbb adatunk, köztük hatósági rendelkezések. Ez is bizonyítja azt, hogy igen nagy gondot fordítottak arra, hogy a ló meg ne sérüljön, meg ne sántuljon. Érthető ez, hiszen a középkorban az egyik legfontosabb és legértékesebb igavonó "állat, a legfontosabb Közlekedési eszköz, a ló használhatatlanná válása súlyos csapás volt gazdája számára. 8

5 1549. »Eg patkó zeg feyezo« (Oklsz. 758.). 8

6 1510. patkowero (OL D' 26251., 1528. Unum wulgo pathko were v., 1597. Az kowac uiimye hazban 1 patkó vereo« (OL. UetC 101/3., Oklsz. 758.). 8

7 Jost Amman metszetén (20. ábra) a baloldalon pöröllyel dolgozó legény kötényének hasítékában egy ilyen patkóverő van fűzve. A dísz-patkolókalapáes céhjelvényként való használatát jól mutatja az 1638-ból való somorjai céhlevél : ».. .A legények (közül) — az, kinek mentéje nintsen, patkoverő légven kezében« "it. i. az utcán való sétáláskor). Népr. Múzeum Etn. Adattár. 001176. 8

8 1376. Nagy Lajos által a szászoknak kiadott céhszabályzatban: »Faber etiam sufferando equum gumpho laedens equum laesum gratis curare teneatur, pabulum tarnen possessor equi persolvat

. . .« (Zimmermann

—

Werner : Urkundenbuch der Demtschen in Siebenburgen : II. 1897. Hermannstadt 451.) — A XV. századi Budai Törvénykönyvben : »Vernagelt der liufsmid ainem statman sein pferdt, das sol ym der selbig statman pey nacht vnd pey tag zu wissen thuen, so sol der hufsmid das krangk pfert zu ym nemmen, vnd so lang pey ym halten an seiner zerung, vntz das es gesund wirt

. ..« (Michnay Endre—Lichner Pál : Ofner Stadtrecht von MCCXLIV—MCCCCXXL Pozsony, 1845. 83.) 8

9 Jost Amman metszetén (20. ábra) a nagy üllőtőke oldalára erősített tartóba fűzött fogó is ilyen. 9

0 Miskolci Múzeum. 9

1 1549. »Eg patkoló fogó.« (Oklsz. 758.) '

2 Jost Amman már többször idézett metszetén (20. ábra) valószínűleg ilyen, simító reszelő van az üllőtőke oldalán levő tartóban. /