Folia archeologica 6. (1954)

Fehér Géza: A IX—XI. századi hazai régészeti anyag kritikai kiadásához

A IX—XI. SZÁZADI HAZAI RÉGÉSZETI ANYAG KRITIKAI KIADÁSÁHOZ A honfoglaló magyarság társadalmi-gazdasági szervezetét és az árpádkori magyar társadalom kialakulását csak akkor érthetjük meg, ha a kutatást biztos alapokra építjük. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a hazai IX—XI. századi anyag feldolgozása. Csak ezzel a munkával nyújthat a régész adatokat arra, hogy milyen volt a honfoglalók műveltsége s hogy melyek azok az elemek, amelyek a magyarság keletről hozott, honfoglalás előtti környezetének megfelelően fejlett társadalmát gazdagították ebben a hazában. A IX—XI. századi hazai régészeti anyag nem használható fel teljes értékű forrásként addig, amíg nem végezzük el az első feladatot, amíg nem készítjük el ennek az anyagnak a kritikai kiadását. Ezt tűztem ki munkaközösségemmel feladatomul. Nem lehet egy-egy temetőt vagy egy-egy leletet más hasonlók megértéséhez felhasználni, míg nem állapítjuk meg, hogy milyen körülmények között került elő, és megbízható-e? Egy példával bizonyítom ezt. Amikor munkámat a székesfehérvári anyag feldolgozásával megkezdtem, már látnom kellett, hogy téves alapon dolgoztak és dolgoznak azok, akik a demkóhegyi szép magyar temető bizonyos darabjait más temetők megfelelő darabjai értékeléséhez felhasználják, éspedig azért, mert a demkóhegyi temető nagy részét magánvállalkozó ásta ki, aki a leleteket értékesítette, s a leletek közé keverte a szomszédos maroshegyi szláv temető néhány darabját is. A kritikai kiadásnak nemcsak az lesz a feladata, hogy pontosan leírjuk s fényképekben és rajzokban bemutassuk, s azután értékeljük az egész anyagot, de az is, hogy megállapítsa, milyen az anyag felhasználhatósága. Nem könnyű munka ez, mert a régi múzeumi anyagunkra vonatkozó összes adatokat fel kellett kutatnunk. Alábbiakban csak egyetlenegy példát adok arra, hogy ilyen kritikai kiadás hiányában milyen téves következtetésekre jutottak a kutatók nagyon fontos kérdésekben — a mi anyagunkra támaszkodva külföldi kutatók is. Pintér Sándor szécsényi ügyvéd, aki hasznos szolgálatokat tett a magyar régészetnek, az AE VII. (1887) kötetében beszámolt a Szécsény környéki leletekről, közöttük egyes XI—XII. századi temetők S-végű hajkarikás sírjairól is. Ehhez a következőket jegyzi meg (433. 1.) : »Gyűjteményemben van II. Theodosius császár aranyával együtt lelt ilyen electronból készült karika, s a magyar sírokban lelt karikáktól csak annyiban különbözik, hogy teste ötszögletű, amazoké simán gömbölyű, s ha bár bizonyossággal nem tudjuk is, de föl lehet tennünk, hogy a sós-hartyányi határban urnatöredékekkel együtt II. Theodosius aranypénzével talált ezen karika a hunok korából maradt ránk.