Folia archeologica 6. (1954)
Fehér Géza: A IX—XI. századi hazai régészeti anyag kritikai kiadásához
Régészeti anyag kritikai kiadásához 93 Vajon ez ékszernek használt karikákkal nem lehetne-e a hun-avarmagyar rokonságot szorosabban is összekapcsolni? Hátha Oroszország régiségtárai jó útba igazítanának ! A legcsekélyebbnek látszó jelenség nem egyszer nagy és fontos kérdés megoldására vezetett már.« Ezzel a sóshartyáni S-végű hajkarika elindult útjára, mint a legrégibb, V. századi S-végű hajkarika. Lissauernek »A szláv halántékgyűrűk idomairól« c. nagyértékű cikkében, AÉ XI. (1891) 334, ezt olvassuk : »Sós-Hartyánban (Nógrádmegyében) találtak egy elektrongyűrűt, melynek huzala élekkel bír, és találtak mellette egy II. Theodosius-féle aranyérmet.« (Lissauer Pintér fenti közlésére hivatkozik.) Még hozzáférhetőbb lett ez az adat Hampel útján, aki előbb »A régibb középkor (IV—X. század) emlékei Magyarhonban«, Bp., 1897. II., 394. lapján ezt írja : »a legrégibb adat, melyet eddig bírunk, a nógrádmegyei sóshartyáni lelet, melyben II Theodosius-féle aranysolidusszal (408—480) találtak ilyen halántékgyűrűt«. Később »Alterthümer«-je I. kötetének 80. lapján a következőket írja : »Das älteste datierte Exemplar eines Lockenringes, von dem wir in Ungarn Kenntnis haben, wurde in Sós-Hartyán (Com. Nógrád) in Gesellschaft einer Goldmünze des Kaisers Theodosius II. (408 bis 480) gefunden und befindet sich in Privatbesitz. Das Stück ist aus Elektrum, der Draht hat fünfkantige Form und ist da, wo er die S-Form annimmt, abgeplattet.« ' Ezt az adatot azután Hampel könyvéből sajtóhibájával együtt használják fel később, így azt is egyszerűen lemásolják, hogy II. Theodosios 408-tól 480-ig uralkodott'. Pl. Borkovsky, Staroslovenska Keramika ve Stíední Evrope (Praha, 1940) c. munkája 58. és 106. lapján említi ezt az V. századi S-végű hajkarikát, amelyből fontos következtetésekre jut : »Hampel hat schon früher angeführt, dass das älteste datierte Exemplar der Haargehänge in Ungarn in Sós-Harstyán (Com. Nógrád) gemeinsam mit einer Münze Theodosius II. (408 — 480) gefunden wurde. Der Haargehänge aus fünfkantigem Elektron-Draht hat das Ende, wo die S-förmige Schlinge sein soll, flachgehämmert. Man kann also nicht a priori behaupten, dass der Haarschmuck mit der S-förmigen Schlinge im Westen entstanden ist und dass ihn von dort die Slaven übernahmen .« Pintér Sándor közlése azonban egyáltalán nem megbízható, sőt egész bizonyosan téves. Pintér Sándor 1911-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta gyűjteményét, benne az említett két darabot is (XXII. t. 2—3.). A MNM leltárkönyvében 86—244. 1911. számon ezt olvassuk : »Hajgyűrű electronból, élekkel, Sóshartyán«, 86—245. 1911. számon pedig : »II. Theodosius császár (408—480) aranyérme, amelyet a hajgyűrűvel együtt találtak. Találták Sóshartyánban, az Aranyosgödörben.« (Látjuk, hogy a leltárkönyv is 30 évvel későbbre teszi Theodosios császár uralkodása végét Hampel mindkét könyvében meglévő sajtóhibája alapján.) Ha megnézzük a két darabot, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy semmi közük sem lehetett egymáshoz. A nem ötszögletű, hanem négyzetes átmetszetű és bordázott S-végű elektron hajkarika a XI. századból ismeretes, XI. századi pénzekkel kerül elő, ami azt jelenti, hogy Pintér a két aranytárgyat, a II. Theodosios-érmet és az elektron S-végű hajkarikát együtt
