Folia archeologica 6. (1954)

L. Kovrig Ilona: Germán lelet Gyuláról

88 L. Kovrig Ilona — Kühn szerint — magyarországi eredetűnek látszanak és Ausztrián, Svájcon keresztül érkeztek a frankokhoz.

7 Átmeneti, még nem teljesen kialakult formáknak tartják a nordendorfi

8 temető 45. sírjának fibuláit, a reudeni és a mühlhauseni példányokat.

9 Ezeknek láblap rombuszai és fejlap indái rokonok két fibulapárunkkal is. Teljes kifejlődését az ú. n. hahnheimi típusban éri el a rombuszdíszes lábú és csavartindás fejlapú magyarországi ősforma.

1

0 A csoport névadó fibuláját a hahnheimi temető 57. sírjában pénz datálja (Teja : 552—553.).

1

1 Formában és díszítésben igen közel áll még a gyulai és az intercisai fibulákhoz a salusi temető 45. sírjának két aranyozott ezüst fibulája.

1

2 Félköralakú fejlapjuk van, amelyet egymással teljesen Összeérő nyolc kerek, lapos gomb keretei. Rombuszalakú, oldaldísz nélküli láblapjukat, a gyulai és az intercisai példányokhez hasonló elrendezésben és kivitelben kis plasztikus rombuszok díszítik. A fejlap szélén lévő lapos, kerek gombok rajza és készítésmódja ugyanolyan, mint a gyulai fibulák madárfeje, csőr nélkül, úgyhogy az a benyomásunk, hogy nagyszemű madárfejek csőr nélküli sorozatának fogható fel a salusi fibulapár fejlapjának keretdísze. A kampóscsőrű madárfej,

1

3 csőrén a hosszanti mély árkolással, mellyel a csőrszéleket jelzik, jól ismert mind a pasztyrszkojei,' mind a krimi fibulák díszítésében,

1

4 de Magyarországon sem ismeretlen.

1

5 A krimi és ukrajnai példányok általában körkörös díszítésűek. A madárfejes fibuláknak ez a csoportja — mint tudjuk 1

6 — nyugaton is megjelenik, különösen Eszak-Franciaországban, ahol rombusz mintával díszített lábú fibulákon is alkalmazzák, és helyileg készítik. A szóbanlévő fibulaformán általában két-két egymásmögé helyezett madárfej van egymással szembefordítva (a fejlapon). Vagy homloknézetű állatfejet, vagy ennek csöke vényét, emlékét őrző gombot fognak közre. A gyulai fibulákon a fejlap tetején ülő homloknézeti állatfejet ugyan, nem ennyire szorosan zárják a kampóscsőrű madárfejek, mégis ugyanannak a szellemi tartalomnak a kifejezését ismerhetjük fel bennük, mint krimi, pasztyrszkojei fibulákon

1

7 és a hazai ezüstlemez fibulák nagy részének 7 H. Kühn : Die germanischen Bügelfibeln der Völker Wanderung,szeit in der Rheinprovinz, Bonn, 1940, 160—161. Továbbiakban Bügelfibeln.

—A dél-oroszországi leletek ellene szólnak a magyarországi eredetnek, v. ö. pl. II. Seger, Grabfunde der Völkerwanderungszeit aus Südrussland, Schlesiens Vorzeit. VI. 1912. I. t. 6—7. 8 M. Franken : Die Alemannen zwischen Iiier und Lech. 2. I. t. 3 — Ii

. Kühn : Das Jahr 550 als Wendepunkt in der Kultur der Völkerwanderungszeit. Mannus VII. Erg. (1927.) 170—171. 1. kép. 9 W. Schuh : Edelmetallschmuck der Völkerwanderungszeit in Mitteldeutschland, IPEK, 1928. 60. 14., 16. kép. 1

0 Я. Kühn : Bügelfibeln, 151—161. 1

1 J. Werner: Münzdatierte austrasische Grabfunde, Berlin u. Leipzig, 1935. 39. 4. t. 1—2. 1

2 B. Svoboda : Einige Edelmetallfibeln der Völkerwanderungszeit, IPEK. 1941—42. 106. 44. t. 10—11. 1

3 Felismerésükben László Gyula erősített meg. 1

4 J. Werner : Slawische Bügelfibeln des 7. Jahrhunderts. Mainz. 1950. 40. t. 33., 39. — Répnikov : Quelques cimitieres du pays des Goths de Crimée, Izv. Imp. Arcli. Komm. 1916. VI. t. 3., 5—6. VII. t. 1. 1

5 Bökénymindszenti nagy fibula : Hampel: i. m. III. 56/8. 1

6 H. Kühn: Bügelfibeln, 231. 1

7 László Gy. foglalkozik bővebben a kérdéssel : Adatok az avar társadalom történetéhez, II. rész (sajtó alatt).