Folia archeologica 6. (1954)

Tápay-Szabó Gabriella: A 150 éves Múzeum története a kéziratos naplókban

A 150 ÉVES MÚZEUM TÖRTÉNETE A KÉZIRATOS NAPLÓKBAN A múzeumi feldolgozó munkálatok egyik igen fontos részlete a »naplózás«. A múzeumba, a gyűjteménybe bekerülő tárgyak anyakönyvezése — amely anyakönyvezés a tárgy lehető legpontosabb leírásából, provenienciája, leletkörülményei feljegyzéséből — a rávonatkozó méret, súly, kondíció, ár- vagy értékközlésből és egyéb fontos vagy jellegzetes adatok lerögzítéséből tevődik össze. Az alig 150 éves Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma, illetőleg annak Történeti Osztálya 24 ilven naplókötettel rendelkezik. 1824-ben jelenik meg a Cimeliotheca -— a múzeumban őrzött tárgyak első, latin nyelvű, nyomtatásban kiadott lajstroma. Ebben az éremgyűjtemény elkülönítve — a tárgyak pedig történeti szempontból két csoportra osztva, mint görög és római — s nemzeti szempontból fontos és jellegzetes régiségek szerepelnek. A gyűjtemény kéziratos naplói viszont az 1846-os esztendővel kezdődnek, és körülbelül egységes típust képviselnek egészen 1951-ig. Beosztásuk ugyanis idáig egyszerű — alig rubrikázott. Sorszám- és dátum-rovat, — tükör-rész a tárgy, illetőleg az első kötetekben »ajándok és szerzemény« leírásnak — rovat a proveniencia számára : »találtatott« — és az igen fontos »Jegyzet« rubrika. Ez az osztás a későbbi, a XX. századi modernebb kötetekben is megmarad — sőt még jobban leegyszerűsödik, viszont az 1951-es újformátumú naplók 19 rubrikára osztottak, s az 1952. év második felétől pedig az egesz ország minden múzeumában egységesen vezetett, javított újtípusúak 16 rovatra redukálódtak. Az 1814-től fennálló Tárakat illetően 1926-ig a naplózást együtt vezeti a Régészeti, az Éremtári és a Történeti részleg »Érem és Régiségtár« —az együttes hivatali címük is, — de innen kezdve a Régészet mint önálló osztály különválik és külön naplóz. Már 1877-től külön naplóz az Éremtár, 1935-től a Történelmi Arcképcsarnok, valamint külön naplót vezet a Fegyvergyűjtemény. 1951-től kezdve kettéválik a Történeti részleg is Közép- és Újkorra, és ettől kezdve a naplózás itt is külön-külön történik. Ennek a kis tanulmánynak, illetőleg tanulmány-részletnek közzétételét bizonyos mértékig az indokolja, hogy a múzeumi leltározó, egyeztető és revíziós munkálatokkal kapcsolatos és így szinte önként adódott múzeumtörténeti adatgyűjtési lehetőségeket ismertesse. A múzeumi leltározás területén, mint említettük, a közelmúltban lényeges újításokat hoztak be — megszűnt a régi naplózási forma és technika —, érdemes tehát a régi módszer sajátosságaival foglalkozni, azokat lerögzíteni,